KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A fülke

Nevelős Zoltán

 

Egyetlen helyszín, egy telefonfülke egy forgalmas manhattani utcán és 85 percnyi szakadatlan feszültség. A fülkében Stu Shepard, egy nagyszájú színészügynök társalog idegesen egy orvlövésszel, aki távcsöves puskájával mindvégig sakkban tartja őt, és olyan dolgokra kényszeríti, amelyeket kevésbé kényszerítő körülmények között nem tenne. Például őszinteségre, hazugságainak bevallására, saját hitványságának belátására. Stu ugyanis nemcsak ügyfelei futtatásában, hírek és álhírek adás-vételében enged meg magának hazug-félhazug trükköket, de a magánéletben is. Hiába van szép, okos felesége, a reggeltől estig tartó mobiltelefonálást delente megszakítja a film helyszínéül szolgáló fülkében, hogy onnan a lebukás veszélye nélkül fűzhesse egy zsenge színésznő fejét. Az orvlövész minderről tud, és önjelölt bíróként és véreskezű mentőangyalként úgy dönt, jó útra téríti a fiút.

A nyugdíjaskor felé járó Joel Schumacher rendező, amióta felhagyott a szuperprodukciók (Ha ölni kell;, Batman és Robin) gyártásával, kis költségvetésű, színészközpontú produkciókkal (Hibátlanok; Tigrisek földjén) ébresztett tiszteletet munkássága iránt. A fülkében a Tigrisek földjén azóta sztárrá lett főszereplője, az ír Colin Farrell találkozott Larry Cohen (Kannibál bébi; Bűnben égve) évtizedek óta érlelt forgatókönyvével, amelyről az író már Hitchcockkal is konzultált. A tíz nap alatt, valódi helyszínen forgatott kamarathriller szakmai kivitelezése átlagon felüli: a feszes cselekmény, az ötletes rendezés, a színészek megkapó játéka mind azt szolgálják, hogy a közönség kellemes borzongásban töltse ezt a másfél órát. A hatást a befejezés cseppet sem meglepő csavarja sem rontja el, csupán a moralisták kekeckedhetnek egy kicsit az őrült terroristának juttatott erkölcsnemesítő szerepen.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/08 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2281