KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Időzavarban

Vaskó Péter

Carl Franklin szereti a kisvárosi jó-rossz zsarukat, akiknek nem csupán a bűnözöktől, de maguktól is meg kell védeniük a vidéki állampolgárokat. Igaz, a helyszín itt nem egy fülledt és romos déli porfészek, mint az Egy rossz lépésben, hanem egy nett kis kaliforniai strandtelepülés (jóval Isten háta előtt), ahol a szimpatikus Whitlock mintarendőr (Denzel Washington) bermudagatyóban és pálmafás ingben vigyáz a helyiek testi-leki jólétére. A jóképű zsaru nem csupán kitüntetést kap, de emellett pompásan kigyúrt izomzattal, saját horgászstéggel és GPS-es személyhívóval rendelkezik, ráadásul érdekelt a kisváros mindkét jó nőjében. Bombajó feleségétől (Eva Mendes, aki kábé úgy néz ki, mint Roger nyúl neje, Jessica) éppen elfelé válik, miközben meleg csákányváltással már egy kollega (Dean Cain – volt Superman) feleségét döngeti. Érezzük, túl sok ez a jóból, és valóban, ki is derül, az új szerető rákos, csak pár hónapja van hátra, svájci gyógykezelése egy kisebb vagyonba kerülne.

Denzelben, a helység kalapácsában megszólal a lélek, és úgy dönt, barátnőmentés céljára „kölcsönveszi” a rendőrségi széfből a bizonyítékként letétbe helyezett drog-pénzt. Hamarosan azonban rá kell jönnie, hogy a grál-lovag szerep helyett a balfácánt kapta egy játékban, s nemcsak a pénz tűnt el, de egy kettős gyilkosság gyanúsítottja is lehet, ha nem találja meg időben a rosszfiúkat, időből pedig egyre kevesebb van.

Franklin jól átveri a nézőt: mikor már azt hinnénk, hogy valami melodramatikus katyvaszba rángat minket, csavar egyet a sztorin, meglöki hősét a lejtőn, és megkezdődik a végletekig kicentizett kergetőzés, amiben a hősnek a legváltozatosabb szerves és szervetlen akadályokat kell megpróbálnia még időben legyőzni (fax, printer, mobiltelefon, erkélyrács, főportás, exnej stb.).

Nagyon kellemes, jó tempójú filmről van szó, melyben ráadásul végre egy igazi, zsíros hajú és jófej alkoholista kórboncnok is van, (John Billingsley), pont olyan, amilyennek lennie kell egy kiégett hullaszabásznak (szemben a kurrens tévésorozatok mosolyba hűtött, szikés androidjaival). Emellett a kevés pénzből sokat kihozó film példa lehet a mindenkori pénzre panaszkodó rendezőknek: egy jó filmhez nincs szükség a Titanic költségvetésére, megteszi egy jó forgatókönyv is.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/07 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1956