KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A sötétség krónikája

Varró Attila

 

Bő négy esztendő telt el azóta, hogy a Pitch Black című sci-fi rémfilm végén a körözött übergyilkos Riddick és két túlélőtársa elhagyták a szárnyas szörnyektől hemzsegő bolygó felszínét. Ezalatt a B-szériás Alien-klónnak készült filmből az elvárt feledés helyett apró kultuszdarab vált és a főszerepet játszó Vin Diesel az új évezred első akciófilmsztárjává izmosodott, a film univerzumában pedig feltűnt egy minden korábbinál veszélyesebb hatalom, a Necromongerek serege, amely sorra hódítja a lakott naprendszereket. Riddick ismét akaratán kívül (és a filmidő kétharmadáig vonakodva) szegül szembe a szuperellenséggel, amikor azonban kiderül, hogy újra az első rész végén megmentett fiatal lány élete a tét, teljes lendülettel veti magát a küzdelembe és a film is beindul végre.

A rendezői karrierjét épp a Pitch Blackkel indító David Twohy ezúttal a tekintélyesen megnövelt büdzséhez méltón Dűnés nagyeposzt kerekített bevált karaktere köré, ezzel azonban épp azt áldozta fel, amelyből az első rész sikere táplálkozott. Míg a Pitch Black az a fajta szikár, gyorsmozgású örömmozi volt, amelynek kifejezetten jót tesz az alacsony költségvetés, a Sötétség krónikája tohonya mammutként ténfereg a méregdrága speciális effektek és fantasy-díszletklisék között: nem véletlen, hogy egyetlen része, amely megidézi az előd jótékony emlékét, tempós menekülési jelenet egy kegyetlen börtönbolygóról a felkelő nap perzselő sugarai elől. Noha Twohy ezúttal is szokatlanul erős stiláris érzékkel komponálja akcióbetétjeit (a börtönbolygón zajló összetűzés a Necromongerekkel az év eddigi legjobb öt percét kínálja ebben a műfajban) és Diesel sem vesztett semmit karizmájából, az értelmetlen mellékszálak és érdektelen karakterek lerázhatatlan koloncként szorítják talajhoz a filmet. A két rész történetét összekötő 30 perces Dark Fury tempós látványkavalkádjával, amelyet a neves animációsrendező, Peter Chung (Aeon Flux, Animátrix) jegyez, minden bizonnyal jobban jártunk volna – de így legalább lesz miért megvenni majd a bővített DVD-kiadást.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/09 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1809