KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A Wall Street pillangói

Huber Zoltán

Hustlers – amerikai, 2019. Rendezte: Lorene Scafaria. Írta: Jessica Pressler cikkéből Lorene Scafaria. Kép: Todd Banhazi. Szereplők: Jennifer Lopez (Ramona), Constance Wu (Destiny), Julia Stiles (Elizabeth), Mette Towley (Jusitce). Gyártó: Annapurna Pictures / Gloria Sanchez Production. Forgalmazó: Freeman Film. Szinkronizált. 110 perc.

 

A pénzvilág alfahímeit kifosztó sztriptíztáncosnők sztorijánál aktuálisabbat manapság kitalálni sem nagyon lehetne. A valós események ihlette film a sorsát kézbe vevő „erős nő” ideáját csomagolná vagány műfaji köntösbe, de az üzenet kézbesítése közben pont a karaktereiről feledkezik meg. Habár az alkotói szándékkal maximálisan egyet kell érteni, a túlzott artikuláció gyakran a célzottal ellentétes hatást kelt. Az árnyalt figurák helyett élő-beszélő példázatokat kapunk, a történetet pedig mintha a vaskos tételmondatokért mesélnék el nekünk. Például hogy Amerika - sztriptízbár. A keményen dolgozó, egyedülálló nőkről nagyjából annyit tudunk meg, hogy szeretnének függetlenek lenni és jó sok luxusterméket vásárolni. Az ázsiai, a latin, az afro-amerikai és a „white trash” hölgyek, ugye értjük, nővérként mutatkoznak be és mivel kizárólag a 2008-as gazdasági válság WASP-férfi felelőseit drogozzák be, minden rendben.

A film nemcsak a figurák jellemvonásaival és motivációival, de az egymáshoz és a tettükhöz való viszonyukkal is adós marad. Bár a női szerepek ellentmondásai, a showbiznisz és a pénzügyi szektor párhuzamos látszatvilágai is izgalmas témák lehetnének, az alkotók szimpla dekorációként használják ezeket. A neonfényes New York-i lokálok képei Martin Scorsese stílusát idézik, valahol a Nagymenők és a Casino vidékén, a bűn és az éjszaka szédítő sötét mélységei nélkül. A táncos jelenetek ellenben látványosak, a film fő attrakciója pedig egyértelműen Jennifer Lopez. Az önmagát még a világhír tetőfokán is egyszerű lakótelepi csajsziként pozícionáló veterán popsztár már csak azért is tökéletes választás a csapatot vezető dörzsölt díva szerepére, mert nyilván tökéletesen átérzi, milyen a közönség előtt pénzért táncolni. A karizmatikus Lopez pontos alakítása érezhetően személyes, ami nemcsak a rajongóinak okozhat kellemes perceket.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/10 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14296