KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Papírmozi

Papírmozi

Kránicz Bence


Ronald Reagan hosszú árnyéka

 

A sötét lovag visszatér megjelenésével újabb tételt pipálhatunk ki a magyar fordításra váró képregényklasszikusok listáján. Ráadásul egyből két változatban, füzetes, illetve keménytáblás kiadásban is elérhetővé vált Frank Miller 1986-os műve, jóllehet különböző kiadók jóvoltából, eltérő fordításban. A Batman-képregény nemcsak a szuperhősműfaj történetében számít megkerülhetetlennek, hanem általában véve a médium és a közönség viszonyát is jelentősen formálta.

A műfaji és a formai újítás természetesen összekapcsolódik. Miller munkája azt a hetvenes években induló tendenciát tetőzi be, amelynek során a szuperhősmítoszokat a valós társadalmi kontextus hangsúlyozásával vették revízió alá az alkotók. A közéleti, közérzeti utalások egyfajta ellenpróbaként működtek: hogyan áll helyt az „abszolút jó” nevében cselekvő, kivételes képességű egyén abban a világban, amely sem individuális, sem intézményes szinten nem hisz már ebben az eszményben? Mihez kezdenek egy cinikus kor gyermekei azokkal a figurákkal, amelyek a puszta létükkel tagadják a cinizmust, miközben – ellentmondásos módon – az új társadalmat is képviselni próbálják? A dilemma szinte minden szuperhős kalandjaiban megjelent a hetvenes-nyolcvanas években, ám a szerzők többnyire megnyugtató, bár kétségtelenül ideiglenes megoldásokkal zárták le a történeteket. Zöld Lámpás és Zöld Íjász közös sorozata után a Frank Miller által jegyzett Daredevil feszegette igazán a határokat, ám nyilvánvalóan nagyobb jelentősége volt annak, amikor a három legnépszerűbb szuperhős egyikét, Batmant érte el a „reformhullám”.

Éppen ezért nem is a szuperhős fő sorozatában, hanem különálló szériaként jelent meg A sötét lovag visszatér. Olyan formátumban, amelyet aztán könnyebb volt összegyűjtve eljuttatni a könyvesboltokba is – ez magyarázza a Miller-mű kapcsolódását a graphic novelhez mint képregényes formához. Miller Batman-variációját felütve a közeljövő Gotham Cityjében találjuk magunkat, ahol utcai bandák vették át a hatalmat, akik a korrupt és tehetetlen hatóságoktól alig zavartatva terrorizálják a város békés(ebb) polgárait. Szuperhősöket sem találni – Superman még itt repked valahol, de Bruce Wayne már rég visszavonult. Végül Harvey Dent, vagyis Kétarc ki-, majd elszabadulása után dönt úgy, hogy visszatér: még egyszer, utoljára meg akarja menteni Gothamet.

Miller munkája összekapcsolható az ugyanekkor megjelenő V mint vérbosszúval sötét világképe szempontjából. Alan Moore-hoz hasonlóan fertőként ábrázolja a hős társadalmi környezetét, amely csak a tisztítótűzben érdemelhet új esélyt a túlélésre. Miller látszólag reakciós hévvel áll ki a rendpárti intézkedések szükségessége mellett, valójában azonban a politikai hatalom képviselőit egyként gyengének és kártékonynak minősíti. A sötét lovag visszatér helyenként – kivált Joker felbukkanásánál – zavarbaejtő pusztításvízió, de médiakritikaként is pengeéles. Nem könnyű olvasmány, mert Miller szikár, fakó képpanel-dzsungelbe zárja hőseit, csak a szuperhősök erejét demonstráló rajzai levegősek. A lezárás pedig kétértelmű: Batman túlél, de végképp a föld alá szorul. Az igazi szuperhős már nem tartozhat a mainstreamhez, csak az ellenkultúrához.

A sötét lovag visszatérben tökkelütöttként ábrázolt amerikai elnök feltűnően hasonlít Ronald Reaganre, és az ellentmondásos megítélésű politikus foglalkoztatja az Orgyilkos osztály főhősét is. Konkrétan végezni akar vele, mert az elnök egyik intézkedése vezethetett a balesetig, amelyben elveszítette a szüleit. 1987-et írunk, ekkor játszódik Rick Remender és Wes Craig 2014-ben indult, idén pedig tévésorozatként is feldolgozott szériájának első kötete. A képregény egyszerre gengsztertörténet és a Ha/Verre hasonlító szatíra, ám hatásai, műfaji megközelítései az első történetben jobbára kioltják egymást. Lankadó lelkesedéssel követtem az ellenszenves és erőszakos főhős, valamint nála is kegyetlenebb kis barátai kalandjait, Remender ugyanakkor nem távolít el tőlük olyan mértékben, hogy teljes egészében kívülről, afféle látleletként szemléljük dicstelen ténykedésüket. Így az Orgyilkos osztály társadalomkritikus éle is csorbul.

 

Frank Miller: A sötét lovag visszatér 1–2. Színes, puhafedeles, 2x100 oldal. Kiadó: Kingpin.

Rick Remender Wes Craig: Orgyilkos osztály 1 – Reagan-nemzedék. Színes, keményfedeles, 168 oldal. Kiadó: Fumax.

 



A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/08 64-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14220