|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
DVDHairPápai Zsolt
Hair – amerikai, 1979. Rendezte: Miloš
Forman. Szereplők: John Savage, Treat Williams, Beverly D’Angelo. Forgalmazó:
Independent. 115 perc.
Kevés kort-tévesztettebb hollywoodi film ismeretes Miloš
Forman Hairjénél. Amikor – 1979-ben –
leforgatják, az ellenkulturális mozgalmak világmegváltó hevülete avétos emlék
csupán, a vietnami kudarc őszinte feldolgozása pedig még alig kezdődött meg
(sőt – mint a Csillagok háborúja
jelzi – éppenséggel az erőpolitika
újralegitimálása dívik Hollywoodban), ráadásul a Hair akkor is megkésett mozi, ha Forman személye okán bizonyos
kelet-európai események – ’68 tavasza és
ősze – parabolájának látjuk. Nem véletlenül bukik hatalmasat a bemutatásakor –
hogy aztán tyúklépésben haladva szép lassan felfedezze magának kritikus és néző
is. A redivivus nemcsak azért következik el, mert mai szemmel – illetve már a
kilencvenes években is – a Hair
sokkal aktuálisabb, mint az elkészülésekor volt (idősebb és ifjabb Bush a
családi bizniszt támogató kalandorpolitikája sokat tett azért, hogy az üzenete
– úgymond – felfrissüljön), hanem azért is, mert végre lett idő elmerengeni
formai megvalósításának perfekcionizmusán. Lehet – sőt biztos –, hogy van
Forman mesternek jobb filmje, de olyan nagyon kevés, amelyben a montázstechnika
olajozottabb, a hangkulissza-építés kimunkáltabb, a kameravezetés innovatívabb,
a nagyjelenek koreográfiája hatásosabb lenne. Didaktikussága megbocsátható, a
soundtrack tételeinek legalább fele örök klasszikus, a központi figurát,
Bergert adó Treat Williamsnél pedig kevés jobb, karizmatikusabb – egyúttal, sajnos,
elfeledettebb – színész van a korban. Csak azokat a férfifrufrukat tudnánk
feledni!
Extrák:
Előzetes.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|