KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Tortúra

Kovács Patrik

Misery – amerikai, 1990. Rendezte: Rob Reiner. Szereplők: James Caan, Kathy Bates, Richard Farnsworth. Forgalmazó: Bontonfilm. 107 perc.

 

A Tortúra Stephen King egyik legrétegzettebb könyve. Egyszerre álomszerű thriller (bevallottan akut drogmámorban fogant), szemérmes önarckép, valamint művész és műalkotás viszonyát kommentáló metaregény. Rob Reiner 1990-es filmverziójában az első aspektus bontakozik ki, sőt a rendezőt valójában az izgatta, miként gyúrhatna hitchcock-i kamarathrillert az alapanyagból. Így hát a Sziklás-hegységben balesetet szenvedő sztáríró (James Caan) és az őt túszul ejtő fúria (Kathy Bates) történetéből feszes szerkezetű, kiváló ritmusú mozi született, mely még távolabb rugaszkodik a horror éjsötét vidékétől, mint a regény. King nem méri fukar kézzel a rémmesébe illő motívumokat (műve félholtra éheztetéssel, csonkítással és a szadizmus egyéb formáival terheli az olvasót), Reiner azonban szűkebb kereteket szab az erőszaknak (még ha néhány pillanatot merészen is szceníroz). E megfontolásnak is köszönhető, hogy a Tortúra szerencsésen eloldódik a rémmesei talajtól. Sőt, számos értelmezést kínál: az egyértelmű freudiánus olvasat (a mozgásképtelen író óriáscsecsemővé lesz elrablója házában) mellett a férfi-nő kapcsolatok tükreként, továbbá az írói (művészi) újjászületés krónikájaként is tételezhető.

Reiner bravúrosan ütemezi a feszültséget, s nagyszerűen növeli a kiszolgáltatott főhősre nehezedő nyomást. A forgatókönyvet jegyző William Goldman precízen követi az eredeti cselekmény főbb mozzanatait, s ha némely részmegoldást illetően eltér attól, az fontos célt szolgál (például a filmben az író számára sikeres önterápiával ér fel a pokoli kaland). A cselekmény szőttesén csupán egyetlen lyuk éktelenkedik: a seriffet (Richard Farsworth) forró nyomra vezető fordulat dramaturgiailag megalapozatlan. Mindenért kárpótol azonban a színészi játék: bár Kathy Bates feladata a hálásabb, s tény, hogy alakítása maga a színészi mesterkurzus, a férfi főszerepet alakító James Caan teljesítménye ugyanúgy lenyűgöző. Míg Bates az őrület legmélyebb bugyraiba hatol, addig Caan tűpontosan jeleníti meg a páni félelem, a kétségbeesés és a tompa remény ezernyi színárnyalatát. Akárcsak Reiner korábbi King-adaptációja (Állj mellém!), a Tortúra is kisebb műremek: kötelező mindazon mozistáknak, akik kedvelik a nemesen konzervatív, egyben gondolatébresztő thrillereket. Még Hitchcock is elégedetten csettintene.

Extrák: Nincsenek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/08 62-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14198