|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziEsküvő a toponFekete Tamás
Top End Wedding – ausztrál, 2019. Rendezte: Wayne Blair.
Írta: Miranda Tapsell és Joshua Tyler. Kép: Eric Muirray Lui. Zene: David
McCormack. Szereplők: Gwilym Lee (Ned), Miranda Tapsell (Lauren), Kerry Fox
(Hampton), Shari Sebbens (Ronelle), Huw Higginson (Trevor). Gyártó: Goalpost
Pictures. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos.
113 perc.
Az esküvői vígjátékok többsége jellemzően háromfajta
konfliktust szokott használni: egy régi szerető megjelenését (Álljon meg a nászmenet!), az utolsó
pillanatban megfutamodó résztvevőt (Oltári
nő), vagy a népes rokonság sajátos viselkedéséből és kulturális hátteréből
adódó, áthidalhatatlannak tűnő ellentétet (Bazi
nagy görög lagzi). Az ausztrál őslakos Wayne Blair harmadik nagyjátékfilmje
úgy kezdődik, mintha a választottját az
oltár előtt faképnél hagyó lány története lenne, majd hamarosan úgy tűnik, hogy
a fehér vőlegény és az aboriginal menyasszony családja közti konfliktus adja
majd a humor forrását, ám végül hőseink útja mégis másfelé visz.
Az ügyvédi praxisából nemrég kirúgott fiatalembernek, és
az ellentétes karriert befutó, egy cég igazgatóságába frissen beválasztott
lánynak a gyűrű átadása után mindössze tíz nap áll rendelkezésére, hogy
egybekeljen. Csakhogy az ara anyja épp pár napja döntött úgy, hogy szó nélkül
faképnél hagyja férjét és ismeretlen helyre távozik. A jegyespárra így új
feladat hárul: az esküvő megszervezése helyett immár az örömanya
megtalálása a cél – és miközben a hirtelen döntés okán törik a fejüket,
akaratlanul is elbizonytalanodnak a házasság intézményét illetően.
A romantikus vígjáték fátyla alatt valójában egy súlyos kétségekkel és valódi
dilemmával megrakott film rejtőzik, középpontjában a hagyományok, identitás és
közösséghez tartozás kérdéseivel. A döntő pillanatban adott válasznak nem arra,
a műfajban unalomig ismert kérdésre kell választ adnia, vajon a szemben álló illető-e az igazi, hanem hogy a házasság
mennyire jelent szükségszerűen függetlenedést és elszakadást. Az Esküvő a topon nagy erénye, hogy
miközben ezeken elmélkedik, egy percig sem felejti el, hogy a meghívó mégiscsak
egy örömteli családi ünnepre szólt.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|