|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziBajnokokSoós Tamás Dénes
Campeones – spanyol, 2018. Rendezte: Javier Fesser. Írta:
David Marqués és Javier Fesser. Kép: Chechu Graf. Zene: Rafael Arnau.
Szereplők: Javier Gutiérrez (Marco), Jesús Vidal (Marin), Gloria Ramos
(Collantes), Roberto Chinchilla (Román), Jesús Lago (Jesús). Gyártó: Instituto
de Crédito Oficial (ICO) / Marenostrum Producciones / Morena Films. Forgalmazó:
Cirko Film. Szinkronizált. 124 perc.
Érzékenyítő vígjátékkal van dolgunk, melyben arrogáns
edző szegődik a mentálisan sérült játékosokból álló, szedett-vedett
kosárlabdacsapat élére, hogy összekovácsolja őket a bajnokságra, és közben
fontos életleckéket tanuljon összetartásról, barátságról, empátiáról. A
tömegfilmes tematikák két nagy túlélője, a szertelen kisgyermekek/kisállatok
hatására felengedő, mogorva férfi kapaszkodik itt össze az esélytelen
lúzerekből faragott, de legalább erkölcsi győzelmet arató sportcsapattal, a
felemelő feel good komédiák égisze
alatt.
A biztonsági játék fogalmát épp az ilyen filmekre
találták ki, ennek megfelelően nem is maradt el a közönségsiker
Spanyolországban, ahol a Bajnokok egy
meglepő fordulattal még Asghar Farhadi spanyol nyelvű filmjét (Mindenki tudja) is kiütötte a nyeregből
a tavalyi Oscar-nevezési versenyben. Annyiból megérdemelten, hogy Javier Fesser
rendező színes és szórakoztató kosárcsapatot verbuvált, akiket nem humoristák,
hanem valóban sérült civilek alakítanak, többségükben olyanok, akiknek a
külsejét sem kellett elrajzolni ahhoz, hogy égimeszelő Frankenstein-szörnyként
vagy kövérkés metálénekesként belesimuljanak a vígjáték díszletei közé. Eredeti
figuráiknak köszönhetően lesz nézhető, ugyanakkor épp emiatt is válik
problémássá a Bajnokok, amely
legalább annyiszor invitál arra, hogy a hátrányos helyzetű csapat kinézetén
vagy esetlenségén nevessünk, mint ahányszor velük együtt kéne. Nézőfüggő, hogy
ki-ki ezt rossz ízlésű humorizálásnak vagy az elfogadás legmagasabb fokának
tekinti, az viszont már súlyosabb akadályokat gördít a felhőtlen szórakozás
útjába, hogy a film merészen túlnyújtott játékidejében a sablonokat sem képes
feszes profizmussal követni, következetes karakterépítés híján pedig a
finálétól sem érdemes jó értelemben vett, katartikus giccset várni. Kacagtató
komédia helyett csupán figyelemre méltó casting-videó lett a spanyolok aktuális
sikerfilmje.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|