|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziRocketmanPethő Réka
Rocketman, brit, 2019. Rendezte: Dexter Fletcher. Írta:
Lee Hall. Kép: George Richmond. Zene: Matthew Margeson. Szereplők: Taron
Egerton (Elton), Jamie Bell (Bernie), Richard Madden (John), Bryce Dallas
Howard (Sheila), Gemma Jones (Ivy). Gyártó: Marv Films / New Republic Pictures.
Forgalmazó: UIP-Duna Film. Feliratos. 121 perc.
Elton Johnnak nem volt boldog gyerekkora, ám az élete
akkor csúszott végképp félre, amikor kiderült, van tehetsége a zenéhez – nagyjából
ez a tanulsága Dexter Fletcher életrajzi musicaljének, ami nincs híján a
drámaian túlnyújtott jeleneteknek, ugyanakkor nélkülöz minden valódi lélekrajzot.A
fél évvel korábban bemutatott Bohém
rapszódia apropóján adja magát az összehasonlítás, ám amíg Freddie Mercury
esetében azt az illúziót kapjuk, hogy megtudunk valamit a zenészről, addig a Rocketman egy olyan Elton John musical, amelynek történetesen Elton
John a főszereplője, bár ennek a sztori szempontjából szinte nincs jelentősége.
A rendező korábbi alkotásában (Sunshine
on Leith) – amely a The Proclaimers dalaira épített jukebox musical – még működött a műfaji logika: a slágerek
ténylegesen narratív szerepet töltenek be a cselekményben. Ezzel szemben a Rocketman elbeszélésmódja, ahol Elton
dalban mondja el saját életét (olyan szövegeken keresztül, amelyeket egyébként
nem ő írt), inkább elidegenítő. Gyorsan változó színpadi öltözékeken keresztül
érzékeljük az idő múlását, és bár az énekest megformáló Taron Egertonnak nagyon
jól állnak a különböző extravagáns jelmezek, vázlatos figurája inkább némafilmes
komédiásként jelenik meg a vásznon, aki pusztán a mimikáján keresztül szenved.
A gyorsan világsztárrá váló Elton megcsalás és
szeretetlenség áldozata, amit alkohollal és drogokkal próbál elviselni, amíg
egy ponton úgy nem dönt, kiszáll. Hogy eközben mit jelentett neki a zenélés, a
koncertek? Fejlődött-e művészileg? Erről nem esik szó. A záró feliratokból
kiderül, hogy végül megtalálta a szerelmet – úgy tűnik, boldogságára –, ami egyben
a koncertezéstől való visszavonulást is jelentette számára. Mintha csak a film
azt üzenné: szégyellje magát mindenki, aki valaha Elton John-koncertre ment,
mert ezzel hozzájárult az énekes gyötrelmeihez.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|