|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
DVDSárkány és papucsVarga Zoltán
Magyar,
1990 – Rendezte: Hernádi Tibor. Szereplők: rajzfilmfigurák. Forgalmazó:
Independent. 72 perc.
Nem
tartozik a klasszikussá nemesedett egész estés magyar rajzfilmek közé az
1990-ben bemutatott Sárkány és papucs,
ám egyáltalán nem érdektelen darab. A Pannónia Filmstúdió kései tétele részben
a pécsi műhely munkája; rendezőként Hernádi Tibor jegyezte, aki korábban a
Pannónia külföldi megrendelésre kivitelezett rajzfilmjeiben (Az idő urai, 1981; Félix, a macska, 1988) meghatározó szerepet töltött be. Hernádi
karikaturisztikus rövidfilmjei megelőlegezték ugyan a Sárkány és papucsot, ám a filmet Dargay Attilához fűzi a
legszorosabb kötelék. Dargay (Nepp József mellett) társíróként, továbbá
grafikai tervezőként és dialógus-rendezőként vett részt a munkálatokban,
ráadásul egyedi filmjei, a Variációk egy
sárkányra (1967) és a Pázmán lovag
(1973) is az Arthur király világát parodizáló rajzfilm előképei.
Bár a
főcímen nem olvasható, a Sárkány és
papucs Szerb Antal novellája, a Szerelem
a palackban igen laza adaptációja; mindkettő az udvari szerelem lovagi
hagyományát állítja pellengérre. A rajzfilmben nem a szerelemből „kigyógyuló”,
éppen ellenkezőleg: a Merlin varázspudingja által Guinevra királyné
megszállottjává váló Lancelot okoz bonyodalmakat – valódi kedvesét
elhanyagolja, Arthur király lovagi tornáit tönkreteszi, imádottját az őrületbe
kergeti, s még az ártalmatlan, nyugdíjba vonult sárkány, Góliát békés
mindennapjait is fölforgatja. A szellemes szituációk élvezeti értékét rontják a
ritmus és a látványalkotás problémái, amelyek a setesuta figuramozgatásból és a
főbb szereplők elnyújtottnak ható beszédstílusából erednek. A cselekményhez szorosan
nem tartozó epizódoknak köszönhetők az igazán virgonc ötletek: a kerekasztalnál
előadott tanmesében a király összefüggéstelen szavainak megfelelően változik
medvéből oroszlánná, remetéből baziliszkusszá az ellenfél; míg a varázsgömbben
nézett Hófehérke-paródiát – a rajzfilmet a rajzfilmben – a boszorkány
„dokumentumfilmként” méltatja. Ugyancsak az önreflexivitást erősíti, hogy a
Mikó István hangján vihogó – és dalra fakadó – izgága udvari bolond, Lancelot
költői vénával megáldott lova, Olivér, vagy éppen a horgászásba belefeledkező
Góliát többször kiszól a nézőkhöz. Ezek az eleven figurák valósággal
„lejátsszák” a vászonról a főszereplőket.
Extrák: Semmi.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|