|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziCsaló csajokTüske Zsuzsanna
The Hustle –
amerikai, 2019. Rendezte: Chris Addison. Írta: Dale Launer, Paul Henning és
Stanley Shapiro. Kép: Michael Coulter. Zene: Anne Dudley. Szereplők: Anne
Hathaway (Josephine), Rebel Wilson (Penny), Alex Sharp (Thomas), Ingrid Oliver
(Desjardins). Gyártó: Camp Sugar / Pin High Productions / MGM. Forgalmazó:
Fórum Hungary. Szinkronizált. 94
perc.
Az
1988-as Riviéra vadorzói mai napig
nem veszített szélhámos vonzerejéből: fanyar sármjával és sziporkázó humorával
még 1964-es eredetijét, a szintén glancos, bár kevésbé vitriolos Dajkamesék hölgyekneket is lekörözte. A
klasszikus David Niven-Marlon Brando és a még emlékezetesebb Michael
Caine-Steve Martin szemfényvesztő duó mutatványa cseppet sem szorult
leporolásra, az álomgyár számára azonban az ötletszegénység és bevételszerzés
elegendő indokot jelentett arra, hogy a legfrissebb trend szerint átírja a
sikerképletet, és az idei verzióban sztárhölgyekre húzza a svindler-nadrágot. A
helyszín ezúttal is a francia Azúr-part, azonban felszínes milliomos-bukszák
helyett immár a megmentő szerepben tetszelgő, együgyű pénzeszsákok az áldozatai
a két kóklerinának, akik versenyre kelnek a balekoktól hemzsegő
vadászterületért.
A Csaló csajok szinte jelenetről jelenetre
leköveti a Riviéra vadorzói
cselekményét, az előd eleganciájának azonban már a szereplőválasztással búcsút
int: a Niven és Caine által megformált idősödő, nagystílű angol figura
méltóságát hiába is keresnénk az Anne Hathaway-féle karót nyelt, sznob libában,
de még rosszabb választás Rebel Wilson, akinek bunkó dömperlány karakteréhez
képest még a korábbi verziók faragatlan, pitiáner csalói is úrifiúnak tűnnek.
Az eddig sorozatokban dolgozó Chris Addison első mozi-bóvlija még soványabb
sikerekre érdemes, mint a női szereplőkkel újragondolt Szellemirtók vagy Ocean’s 8
kísérletei, amelyek érdektelenségbe fulladtak ugyan, de legalább nem keverték
össze a tökösséget a tahósággal, hogy másfél órányi útszéli attrakcióval
próbáljanak palimadarakat fogni.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|