KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A hűséges férfi

Kolozsi László

L’homme fidèle – francia, 2018. Rendezte: Louis Garrel. Írta: Jean-Claude Carrière és Louis Garrel. Kép: Irina Lubtchansky. Szereplők: Louis Garrel (Abel), Laetitia Casta (Marianne), Lily-Rose Depp (Eve), Joseph Engel (Joseph). Gyártó: Why Not Productinos / Canal+. Foralmazó: Cinenuovo. Feliratos. 75 perc.

 

A középfajú dráma (vagyis a drame sérieux) egyik válfaja, a társalkodási színmű francia eredetű, mi más is lehetne. Olyan neves szerzők vitték előre a műfajt, mint Diderot vagy a Figaro szerzője, Beaumarchais. Francia, hiszen a csevegéshez és a viszonyok megkavarásához, alighanem az európaiak közül a görögök, majd évszázadok múltán a franciák értettek a legjobban. Ezek a darabok rendszerint három szereplő köré épülnek, akik általában, hogy is lehetne másképp, egy férfi és két nő. Jelen esetben egy nő, aki a film első másodperceiben bejelenti, hogy terhes. A férfi barátjától, Paultól. És egy lány, Paul testvére, aki rajong az elhagyott férfiért.

A társalkodási színművek hősei hétköznapi, nem idealizált hősök, és a drámai konfliktus alapja rendszerint éppen a férfi főhős gyengesége, döntésképtelensége. De ilyesfajta befolyásolható, ide-oda tologatható progatonistát ritkán látni, mint A hűséges férfiben. Ha van gyengéje a műnek, akkor éppen ez az: egy ilyen szándékait is érzelmeit tisztázni képtelen férfival nagyon nehéz együtt érezni. Ezt a drámai alaptípust a francia újhullám épp olyan előszeretettel használta (főleg Eric Rohmer), mint a könnyűfajsúlyú vígjátékok mai szerzői, de nála (náluk) a felszín, a locsogás mögött mintha mégis történne valami, ha más nem, legalább az, hogy a férfi a hibáit felismerte, és a nézővel is felismertette. Akármennyire szépek a címszereplőt választásra kényszerítő nők, a rendező, Louis Garrel Ábelét nehéz irigyelni. Ki szeretne ennyire tétova lenni az életben? Pedig az irigységre jó okot szolgáltathatna, hogy Marianne alakítója a franciák Mariann-ját vagyis szabadság-jelképét is megtestesítő modellből lett színésznő Leatitia Casta, Paul hugát pedig a színészetre predesztináló családfával rendelkező Lili-Rose Depp adja.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/05 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14094