|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziPezsgő és macaronBaski Sándor
Place publique –
francia, 2018. Rendezte: Agnès Jaoui. Írta: Jean-Pierre Bacri. Kép: Yves
Angelo. Szereplők: Agnès Jaoui (Hélène), Jean-Pierre Bacri (Castro), Léa
Drucker (Nathalie), Kevin Azais (Manu), Héléna Noguerra (Vanessa). Gyártó: SBS
Films / Le Pacte. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 98 perc.
Agnès Jaoui és
Jean-Pierre Bacri évtizedek óta dolgoznak együtt, nemcsak színészekként, de
forgatókönyvíró-párosként is. Alkotói kollaborációjukban a 2000-ben bemutatott Ízlés dolgával nyílt új fejezet, az írás
mellett Jaoui ekkor már a rendezést is vállalta, és ez a felállás azóta is
megmaradt. Öt közös filmjük mindegyike elhelyezhető a midcult drámák és az
értelmiségi vígjátékok határmezsgyéjén, és a témáik is állandóak – a
társadalmi-kulturális különbségek lebonthatóságának kérdése (Ízlés dolga), kapuzárási pánikban
szenvedő, öntelt művészek (Mint egy
angyal), problémás családi háttér (Au
bout du conte), hűtlenség, megcsalás (Beszélj
az esőről).
Az egyetlen nap
leforgása alatt játszódó Pezsgő és
macaron – egy feledhetetlen kerti
parti tételesen felmondja a páros összes kedvenc motívumát. A Párizs
melletti villában összegyűlő celebtársaság középpontjában ismét egy öregedéstől
és eljelentéktelenedéstől rettegő, egoista férfi áll (Bacri), aki megkeseríti
exfelesége (Jaoui), és az írói ambíciókat dédelgető lánya életét is. A partiban
részt vesznek az új idők új YouTube-sztárjai is, akik már teljesen más nyelvet
beszélnek, de a fővárosi vircsaftot idegenkedve figyelő vidéki szomszédok is
tiszteletüket teszik. A társasági vígjátékok hagyományainak megfelelően a
tucatnyi szereplő mindegyike fókuszba kerül egy-egy pillanatra, a sztárok
jelenlététől megrészegült pincérnőtől kezdve a fiatal szeretőn át a fontoskodó
producerig.
A Pezsgő és macaron személyessége vitathatatlan (a válás témájának
beemelésével a 25 éven át a magánéletben is egy párt alkotó Jaoui és Bacri a
saját kapcsolatukra is reflektálnak), ahogy a közhelyessége is.
Karakterdrámának túl felszínes, vígjátéknak nem elég bátor, annyira pedig sem a
főszereplők, sem a mellékalakok nem érdekesek, hogy megérje másfél órát
eltölteni a társaságukban.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|