|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziMarvel KapitányKránicz Bence
Captain Marvel –
amerikai, 2019. Rendezte: Ryan Fleck és Anna Boden. Írta: Geneva
Robertson-Dworet, Anna Boden és Ryan Fleck. Kép: Ben Davis. Zene: Pinar Toprak.
Szereplők: Brie Larson (Carol), Samuel L. Jackson (Nick Fury), Ben Mendelsohn
(Keller), Jude Law (Yon-Rogg), Annette Bening (Mar-Vell). Gyártó: Marvel
Studios / Walt Disney Pictures. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 124 perc.
Mikor elhagyattak
mindenek, és Thanos, a bolygóközi hadúr csettintésre elpusztította a fél
világot, Nick Fury kémfőnök Marvel Kapitány számát tárcsázta. Ez tavaly
májusban történt, a Bosszúállók: Végtelen
háború utolsó utáni jelenetében. Így harangozták be annak a szuperhősnek az
érkezését, akinek nagyobb a hatalma, mint Vasembernek, Hulknak és Pókembernek
összeadva. Hogy Marvel Kapitány miként bánik el Thanosszal, azt majd a következő
Bosszúállókból tudhatjuk meg, előtte
pedig Marvel-szokás szerint megnézhetjük a szuperhős eredettörténetét.
Mérget vehetünk rá, hogy
ez a jobban sikerült film, nem a majdani Bosszúállók
4. Fárasztóan nagyszabású és látványos, de a cselekmény 25 százalékát
kitevő űrcsaták nélkül bizonyára nem ütöttek volna zöld pecsétet a
forgatókönyvre. A Marvel-filmeknél mindig az akciómentes egy-másfél órának van
tétje: ha ott elég izgalmasak a karakterek és szellemesek a párbeszédek, netán
átszűrődik valami a rendezők saját stílusából, úgy máris elégedettek lehetünk.
A Marvel Kapitányt jegyző, szolid
függetlenfilmes sikerekkel (Fél Nelson,
A szerencse forgandó) büszkélkedhető
Ryan Fleck – Anna Boden páros a kilencvenes évek-nosztalgiával különbözteti meg
filmjét a többi hasonló produkciótól: címszereplőjük 1995-ben landol a Földön,
hogy a saját múltja után nyomozzon. Így aztán a No Doubt, a Garbage vagy az
R.E.M. korabeli slágerei szólnak, miközben a hősnő ronda földönkívülieket
pofoz, vagy a bal szeme világát még épnek tudó Nick Furyval évődik. A Marvel Kapitány csúcspontjait Samuel L.
Jackson és egy macskának látszó csápos szörnyeteg közös jelenetei adják,
valamint a felhőtlen múltidézés. Egyébiránt a szokásos űropera-mederben
maradunk: a DC Wonder Womanje után a
Marvel is kipipálhatja a maga múltba helyezett, tehát a szuperhős-történelmet
utólag feminizáló és újraíró hősnőeposzát.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|