|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziVihar előttFekete Tamás
Serenity – amerikai,
2019. Rendezte és írta: Steven Knight. Kép: Jess Hall. Zene: Benjamin
Wallfisch. Szereplők: Matthew McConaughey (Baker), Anne Hathaway (Karen), Diane
Lane (Constance), Jason Clarke (Frank), Djimon Hounsou (Duke). Gyártó: Global
Road Entertainment / Shoebox Films. Forgalmazó: Big Bang Media. Szinkronizált. 106 perc.
A Vihar előtt a legalapvetőbb noir-sémát dolgozza fel sokadszor: a
mindennapos anyagi gondokkal küzdő, és stabil érzelmi kapcsolatokkal nem
rendelkező férfit egy nap felkeresi a femme
fatale, aki megbízza, hogy tegye el láb alól dúsgazdag férjét. Hősünket
végül elcsábítja a pénz és az asszony is, ezért rááll a dologra, ám nem sokkal
később kiderül, valójában ő maga a zsineg végén fennakadt hal. Ezt a műfajt és
alaptémát használta fel Steven Knight, hogy aztán egészen más, távoli és jóval
zavarosabb vizek felé hajózzon.
Az író-rendező Knight
igazán többpólusú szerző: ingázik otthona, Anglia és Hollywood között, hol
saját ötletét dolgozza ki, hol egy korábbi sikerkönyvet adaptál, ugyanolyan
otthonosan mozog a filmek, mint a tévésorozatok világában, és 2013 óta
rendezőként is számontarthatjuk. Ám ez a sokszínűség sajnos épp ennyire
jellemzői munkáinak színvonalára is – és a Vihar
előtt a félresikerült vállalkozások között kap majd helyet. Bár a noir
eddig jellemzően nem képviseltette magát Knight életművében, ebben a műfajban
megjelennek azok a témák és karakterek, amelyek a rendezőként is jegyzett
filmjeiben. A Kolibri kód és a Locke főhőse egyaránt egy (vagy
konkrétan, vagy csupán vizuálisan) magányos férfi, aki valamilyen, lassan
feltáruló múltbéli tette miatt döntéshelyzetbe került, és erkölcsi jellegű
döntések során át a megváltást keresi (mint arra a Kolibri kód eredeti címe is utal). Mindezek igazak a Vihar előtt esetében is, ám a film
előrehaladtával egyre erősebb a gyanú, hogy itt nem a főhőst, hanem a nézőt
verték át. A merész csavar és műfajváltás egyáltalán nem Knight erőssége, és
szemlátomást az egész film erre az egy, feltűnően átgondolatlan és
megkérdőjelezhető stabilitású ötletre lett felépítve – úgy szabadulva meg a noir
testétől, akár egy eltüntetendő hullától.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|