|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziAz eltűntekRoboz Gábor
The Vanishing – brit, 2018. Rendezte: Kristoffer Nyholm. Írta: Joe Bone és Celyn Jones. Kép:
Jorgen Johansson. Zene: Benjamin Wallfisch. Szereplők: Gerald Butler (James),
Peter Mullan (Thomas), Connor Swindells (Donald). Gyártó: Kodiak Pictures.
Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos.
101 perc.
Úgy tűnik, a
világítótornyos szigeteken játszódó kamarathrillerek mindenekelőtt férfi
figurák viszályának bemutatására kínálnak ideális helyszínt, legyen szó a finn Lärjungenről,
ahol egy zsarnoki toronyőr akar a saját képére formálni egy helyettesnek
betanuló fiút, a brit The Lighthouse-ról, ahol két meggyötört és eltérő
világnézetű fickó megy egymás agyára egy hatalmas vihar közepette, vagy a
szintén angol Az eltűntekről, amely ugyancsak valós történeten alapulva
jól ismert bűnfilm-szituációt dolgoz fel. A mind években, mind műfajokban mérve
nagy tévérendezői tapasztalattal bíró Kristoffer Nyholm (Gyilkosság, Tabu)
első egészestésében három férfi egy aranyrudakkal teli faládát talál a
munkahelyüket jelentő szigeten, és ez alapján még az is sejtheti a folytatást,
aki korábban csak a Vikander–Fassbender páros főszereplésével látott
világítótornyos filmet.
„A Flannan-sziget
rejtélye” néven elhíresült sztori, amely ihletett már verset, Doctor Who-epizódokat, Genesis-albumot,
sőt kamaraoperát is, a filmcím ismeretében falrengető meglepetéseket nem
tartogat – pláne a műfaj rajongói számára –, a dán rendező ugyanakkor kihozza
belőle, amit egy világtól elzárt helyszínen bonyolódó háromszereplős
cselekményből lehet. Az érzékeny fiatal srác, a családos középkorú és a
tragédia sújtotta idős férfi karakterei között is csak típusfigurákra
ismerhetünk rá, Nyholm filmje mégis egy hajszállal több tisztes iparos munkánál.
A rendező sikeresen elkerüli a kamarathrillerekre időnként jellemző
túlbonyolítottságot, és elállatiasodó pénzsóvárok szimpla vérengzése helyett
inkább arról a fajta bűntudatról mesél, amely minden más érzelmet képes
felülírni.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|