KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Superfly

Kovács Patrik

Superfly – amerikai, 2018. Rendezte: Director X. Szereplők: Trevor Jackson, Jason Mitchell, Michael Kenneth Williams. Forgalmazó: Bontonfilm. 116 perc.

 

Kliprendezőként Director X. már számos kreditet szerzett, ám most a nagyjátékfilmes porondon is megvetette a lábát: első mozija, a Superfly egy 1972-es, azonos című blaxploitation modern újragondolása. Veretes gengszterhistóriát láthatunk, melynek főhőse, a nagymenő drogdíler (Trevor Jackson) eltökéli, hogy kényszernyugdíjazza magát, előtte azonban – jövőjét bebiztosítandó – elvállal néhány rizikós üzletet, csakhogy ezzel számos riválisa haragját kivívja. A Superfly a megtérés küszöbén álló, önmérsékletre képes gengszter ethoszát dicsőíti, az ezt szolgáló narratív- és stíluseszközei azonban kétes értékűek. A sebhelyesarcú, a Carlito útja, a Betépve és az Amerikai gengszter motívumaival zsonglőrködő történet már rég lerágott csont, a forgatókönyvet jegyző Alex Tse ráadásul néhány, a deus ex machina határát súroló – épp ezért meglehetősen hiteltelen – fordulat révén még happy end-del is „megkoronázza” e sekélyes tanmesét. Tse a párbeszédekkel is bakot lő: a dílersors fonákságáról számot adó dialógusok nem is Coelho, hanem szinte már a trash kilencvenes évekbeli pápája, Donald G. Jackson ízlésficamát juttatják eszünkbe.

Igazán kár, hogy Director X. nem szánt elég időt az alapanyag precíz megmunkálására, már csak azért is, mert a képi világ elsőrangú, némely jelenet pedig – nem meglepő módon – a játékfilmes klipesztétika csúcsra járatása, ám a rendező szerencsére sikeresen tartja féken szélsőséges stíluskésztetéseit: az egyébként pazarul megkomponált akciójelenetekkel is furfangosan takarékoskodik. Aki tehát zilált formanyelvű, stílusvezérelt mozit vár, kellemesen fog csalódni. A Superfly problémái azonban így is számosak: nemcsak műfaján belül súlytalan, de a feketék szubkultúrájának árnyalt bemutatását célzó jelenkori trendnek (a Fruitvale megállótól a Csuklyásokig) sem lesz éllovasa.

Extrák: Director X. kedvenc jelenetei, werkfilmek, egy videóklip (No Shame).

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/02 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13989