|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
DVDAlsógatyás kapitány: Az első nagyon nagy filmVarga Zoltán
Captain Underpants: The
First Epic Movie – amerikai–kanadai–francia–brit–indiai, 2017. Rendezte: David
Soren. Szereplők: rajzfilmfigurák. Forgalmazó: GHE. 89 perc.
Huszonhárom éve a
tengerentúli rajzfilmsorozatok emlékezetes pillanata volt, amikor az egész
kertváros annak szenzációjától visszhangzott, hogy Dexter – a szülői ház alatt
titokban gigantikus laboratóriumot működtető minizseni – alsógatyában rohangál
az udvaron, miután agya a túlterheltség miatt átmenetileg fölmondta a szolgálatot.
Röviddel ezután, 1997-ben jelent meg Dav Pilkey azóta tucatnyi kötetet számláló
gyerekkönyv-sorozatának első darabja, a magyarul is olvasható Alsógatyás kapitány kalandjai, amely – a
friss animációs adaptáció alapján kétségkívül – fölfogható a Dexter laboratóriuma dévajságának és a
szuperhősöket parodizáló ötleteinek egyenes ági leszármazottjaként. Az
általános iskola alsó tagozatosait célzó könyvszéria ugyan vitákat is kiváltott
nem éppen kifinomult humora okán, továbbá mert egyes olvasatok szerint arra
bátorítja a csintalanabb csemetéket, hogy szembeszegüljenek a felnőttekkel – ez
azonban nem vette elejét annak, hogy az infantilis regressziót megtestesítő
címszereplőt mozgóképen is viszontláthassuk. Alsógatya kapitányt a DreamWorks
Animation vette gondozásba: a hipnózis hatására magát szuperhősnek képzelő
iskolaigazgató története a stúdió olyan korábbi alkotásaihoz kapcsolódik, mint
az ugyancsak gyerekkönyvből készült Bébi
úr vagy a szintén a szuperhős-mítoszt karikírozó Megaagy. Ám a nyilvánvaló előzmények ellenére az Alsógatyás kapitány: Az első nagyon nagy
film, a stúdió eddigi legkisebb költségvetéssel készült animációja,
valamennyi DreamWorks-produkciótól eloldódik, s ez részben az eredeti könyv
illusztrációit és a televíziós animációt idéző
figurastilizációnak tulajdonítható: hollywoodi CGI-animációban aligha
láthattunk még ennyire rajzfilmszerű, tojásfejű és gombszemű karaktereket
rohangálni és ugrabugrálni. Az Alsógatyás
kapitány másik különlegessége, hogy a stúdió animációitól előzőleg sem
idegen önreflexivitást a végletekig fokozza, s ennek jegyében hol az animációs
formák váltakoznak (hagyományos rajzanimációt és papírkivágásos képsorokat
éppúgy láthatunk, mint zoknibábokkal eljátszott jelenetet), hol gyerekfirkákból
álló képregényes látványalkotásra redukálódik a vizuális világ. Ezek a
sziporkák ellensúlyozzák – nem is sikertelenül – a kötődést a „toaletthumor”
kétes értékű eszközeihez.
Extrák: Animált képregény,
kisfilmek a főbb karakterekkel, kimaradt jelenetek, galéria, mozielőzetes,
kisfilm a DreamWorks animációiról.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|