|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziTű, cérna, szerelemAndorka György
Sir – indiai, 2018.
Rendezte és írta: Rohena Gera. Kép: Dominique Colin. Zene: Pierre Aviat.
Szereplők: Ahmareen Anjum (Devika), Vivek Gomber (Ashwin), Geetanjali Kulkarni
(Laxmi), Tillotama Shome (Ratna), Rahul Vohra (Haresh). Gyártó: Inkpot Films /
Ciné-Sud Promotion. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos.
99 perc.
Míg Európában a hasonló
meséket többnyire történelmi korokba szükséges visszaröpíteni, a társadalom
emelte falakat áthágó szerelem a világ más részein még valódi téttel bíró,
átélhető konfliktust jelenthet, anélkül, hogy a cselekményre a mesterkéltség
billogát sütnék. Az első-játékfilmes indiai író-rendező Rohena Gerát dicséri,
hogy a klisé- és giccsveszélyes alapmotívum csapdáit elkerülve rendkívül
pontosan és érzékenyen ábrázol egy közeledési folyamatot, szinte
kamaradrámaként előadva egy elegáns mumbai lakásban – filmje a maga
visszafogott, csipkefinom módján kúszik a bőr alá, hogy karakterei és helyzetei
még sokáig a nézővel maradjanak.
A faluról felköltözött,
fiatalon megözvegyült szolgálólány és munkaadója között ébredő rokonszenvhez
furcsa szimmetria adja a hátteret – a divattervezői álmokat dédelgető,
ambíciótól fűtött lány sorsa minden igyekezete ellenére predesztináltnak
látszik, a lemondott esküvőjét sirató férfiből pedig, anyagi jóléte ellenére,
éppen a tűz hunyt ki. A történetvezetés legnagyobb erénye, hogy hiába világos,
hová fut ki az egész, ritkán kiszámítható, hogy egy adott jelenet pontosan
milyen fordulatot is vesz – a zárlat pedig ennek megfelelően egyszerre
kielégítő és hiányérzetet hagyó, amely tündérmese helyett a realitások talaján
marad: a kapcsolatnak csak a társadalmi felemelkedéssel együtt lehetséges jövője,
igényeljen bár utóbbi egy csipetnyi deus
ex machinát. Ha a mű csak feleennyire lenne jó, a bemutató már akkor is
örömteli lenne, tekintve, hogy a szubkontinens termésével a hazai közönség
jószerével csak fesztivál- és klubvetítéseken találkozhat – talán ennek is
köszönhető, hogy a forgalmazók nem bíztak az eredeti címben („Uram”), némileg
megfosztva ezzel az utolsó párbeszéd a történetet kerekre záró csattanóját az
őt megillető hangsúlytól.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|