|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziPusztítóVarró Attila
Destroyer – amerikai, 2018.
Rendezte: Karyn Kusama. Írta: Phil Hay és Matt Manfredi. Kép: Julie Kirkwood.
Zene: Theodore Shapiro. Szereplők: Nicole Kidman (Erin), Sebastian Stan
(Chris), Toby Kebbell (Silas), Tatiana Maslany (Petra), Jade Pettyjohn
(Shelby). Gyártó: 30West / Automatik Entertainment. Forgalmazó: Big Bang Média
Kft. Feliratos. 123 perc.
Kész csoda, hogy a film
noir az egyetlen hagyományos férfizsáner, amely eleddig elkerülte a 2010-es
évek Álomgyárának általános női revízió-hullámát: a bemocskolódott, sarokba
szorult Fehér Férfi és a kemény, céltudatos Femme Fatale páros bukástörténetére
épülő műfaji modellben elég áthelyezni a hangsúlyt az utóbbira és minden egyéb
módosítás nélkül foroghatnak a Kettős
kárigény és Angyalarc női
remakejei. Karyn Kusama pontosan ezt teszi, a Pusztítóban mintha csak átültetné a Gyilkosok szüzséjét a „rogue cop”-noirok történetsémájába,
felcserélve a nemi felállást: mialatt Los Angeles-i rendőrnője, Erin a jelenben
nyomozást folytat egy sok évvel korábban elbaltázott bankrablás szociopata
bandavezére után, a múltbéli szálból kiderül, hogyan épült be hajdani
zsarutársával, Chris-szel a bandába és csábította át a férfit a sötét oldalra,
amely azóta is feltartóztathatatlan erővel roncsolja testét-lelkét, karrierjét
és magánéletét.
Túl a bűnügyi
bukástörténeten, ravasz flashback-struktúrán és femme fatale-főhősön, Kusama
sokat megőriz választott műfaja eredendő (melo)drámai jellegéből is: sikeres
rémfilmjei (Ördög bújt belé, Meghívás) szatirikus hangnemétől
visszatér korai bokszdrámája, A bunyós
csaj komorabb tónusához és rögrealizmusához. Komótos neo-noirja minden
jelenetében a hősnő felőrlődött személyiségéről mesél, legyen szó brutális
ügyvédverésről, kamaszlánya neveléséről vagy akár a vágyott információért egy
haldokló bűnözőn végzett kézimunkáról. A Pusztító
Nicole Kidman leamortizált vonásaitól a kifejező Los Angeles-i
gettóhelyszínekig precíz térképet rajzol a kortárs noir kilátástalan, nyomorúságos
és minden romantikus árnyalatot nélkülöző világáról – időnként modoros (orosz
rulett a bandában), helyenként húsba vágó (bunyó az étteremben), amolyan fekete
bárány Michael Mann és Kathryn Bigelow búbánatos frigyéből.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|