|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziPizzarománcTüske Zsuzsanna
Little
Italy – amerikai, 2018. Rendezte: Donald Petrie. Írta: Steve Galluccio és Vinay
Virmani. Kép: Thom Best. Zene: Mateo Messina. Szereplők: Emma Roberts (Nikki),
Hayden Christensen (Leo), Danny Aiello (Carlo), Andrea Martin (Franca), Alyssa
Milano (Dora), Adam Ferrara (Sal). Gyártó: Firsttake Entertainment. Forgalmazó:
Freeman Films. Szinkronizált. 102
perc.
A
mintegy három évtizede nagyrészt emlékezetes közepesekkel komédiázó rendező,
Donald Petrie (A szomszéd nője mindig
zöldebb, Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt) legújabb
gasztro-romkomja akár némi kiadós szívmelengetést is hozhatna az idei
télkezdetbe, a Pizzarománc hőfokánál
és minőségénél azonban talán csak élettartama ígérkezik alacsonyabbnak. A
rendező 1988-as, hamar kultikussá vált és máig szeretnivaló
nosztalgia-gyermekével, a hasonló tematikai alapokra épülő Pizzavarázzsal szemben, a 2018-as fogás legfeljebb egy megengedőbb
Valentin-napi szívecskés menübe férne bele.
A
Toronto olasz negyedében játszódó Rómeó és Júlia-gasztrokomédiában családok és
éttermek csapnak össze: sok évnyi távollét és egy óceánnyi távolság után Leo és
Nikki újra találkozik, majd fellobban a gyermekkori szerelem, ám harsány
pereputtyaik és a régóta dúló konyhacsata kereszttüzében semmi nem megy
egyszerűen – ráadásként a versengés bugyuta hevében maguk a séf-jelölt
szerelmesek is megmakacsolják magukat és leragadnak, mint az egyszeri
pizzatészta, ami nem látott elég olajat. A Pizzarománc
harsogó multi-kulti fiesztáján a műfaji báj bárgyúsággá, a sokszínűség
hirdetése olcsó és kirívó piaci fogássá alakul: az alkotók fő célja az volt,
hogy a lehető legszélesebb nézőtábort célozzák meg romantikus ízkavalkádjukkal,
ahol minden korosztály, nem és etnikum megtalálja a szájízéhez szánt csemegét a
feltétben (különös tekintettel a legfontosabb globális piacot jelentő kínai és
indiai közönségre, akik saját mellékszereplőiken keresztül gond nélkül
belesimulnak a bazi nagy olasz hakniba). A filmet záró bakiparádé
tanúbizonysága szerint legalább a résztvevők szívesen ették a saját főztüket –
a közönségnek pedig szerény főfogásként marad a popcorn al dente.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|