|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1980/június
|
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
 |
|
 |
|
|
|
|
MoziHozzám jössz, haver?Roboz Gábor
Épouse-moi mon pote – francia, 2017. Rendezte és írta:
Tarek Boudali. Kép: Antoine Marteau. Zene: Maxime Desprez. Szereplők: Tarek
Boudali (Yassine), Philippe Lacheau (Fred), Charlotte Gabris (Lisa), David
Marsais (Stan). Gyártó: Axel Films. Forgalmazó: Big Bang Media Kft. Szinkronizált. 92 perc.
Családja támogatásának köszönhetően a marokkói Yassine
felköltözhet Párizsba, hogy megvalósítsa az álmait, építésznek tanuljon és
feleséget szerezzen magának, az érzékeny fiatalember azonban elszúrja élete
nagy lehetőségét: kockára teszi, hogy visszaküldik szülőhazájába, ráadásul
kialakulófélben lévő párkapcsolatából is kiugrik. Csak letelepedési engedéllyel
kerülheti el a hazatoloncolást, és új feleségjelölt híján azt teszi, amit
nyilván mindenki tenne az ő helyzetében: megkéri legjobb barátját, hogy
tettesse magát melegnek, és rövid időre házasodjanak össze – ám egy vaskalapos
hivatalnoknak hála ennyire könnyen azért nem ússza meg.
A komikusként dolgozó Tarek Boudali (Babysitting) féltucat szerep után máris
elérkezettnek látta az időt, hogy megrendezze karrierje első filmjét, és három
társával írt produkciója alapján nem voltak különösebben nagy ambíciói.
Bármilyen elvárásokkal is ülünk be egy alig ismert színészeket felvonultató
francia vígjátékra, a Hozzám jössz,
haver? szinopszisa nem árul zsákbamacskát: a film humora tényleg kizárólag
abból táplálkozik, hogy a férfipáros melegnek adja ki magát, és ebből
mindenféle válogatott konfliktusok adódnak. Ez nem az a
fajta film, amelynél érdemes fennakadni az egészet átható homofóbián (hiába
reflektál a problémára a női kulcsszereplő a játékidő felénél, ez sem segít),
sem a szemkidüllesztésre és pofavágásra alapozó színjátszáson, ha egyszer olyan
egzotikumokat is láthatunk, mint a francia Owen Wilson, egy Eiffel-torony formájú
dildó és egy farmerszettes-cowboykendős kiskutya.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
|
|
