|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziAmi nem öl megBenke Attila
The
Girl in the Spider’s Web – angol-német-kanadai-svéd-amerikai, 2018. David
Lagercrantz regénye alapján a forgatókönyvet írta és rendezte: Fede Alvárez.
Kép: Pedro Luque. Szereplők: Claire Foy (Lisbeth Salander), Sylvia Hoeks
(Camilla Salander), Sverrir Gudnason (Mikael Blomkvist), LaKeith Stanfield
(Edwin Needham), Stephen Merchant (Frans Balder), Christopher Convery (August
Balder). Gyártó: Columbia, MGM. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 117 perc.
A
kortárs skandináv bűnügyi filmek klasszikusává vált a tragikus hirtelenséggel
elhunyt svéd író, Stieg Larsson bestseller regényeinek (Millenium-trilógia) első részéből készült A tetovált lány, melynek 2011-ben David Fincher rendezte meg
amerikai változatát. Fincher filmjének folytatása, egyben újragondolása is Fede
Alvárez (Vaksötét) műve, az Ami nem öl meg-je – főként a különböző
színészek (Rooney Mara és Daniel Craig helyett ezúttal Claire Foy és Sverrir
Gudnason a főszereplő páros) és a műfajváltás miatt.
A
David Lagercrantz regényéből készült Ami
nem öl meg radikálisan szakít a Larsson-féle nyomasztó, éjsötét
pszichothriller-vonulattal, és inkább a Mission:
Impossible-filmek rajongóinak kedvez nagyszabású összeesküvésről szóló
történetével. A hacker, Lisbeth Salander és a korábbi epizódokban aktívabb
újságíró, Mikael Blomkvist egyfelől a nukleáris töltetek élesítéséhez szükséges
programra vadászó amerikai titkosszolgálattal és egy rejtélyes szervezettel
kerülnek konfliktusba. Másfelől feltűnik a színen Lisbeth őrült testvére,
Camilla is, aki bosszút akar állni a hackernőn, amiért az nem szöktette meg
gyerekkorukban pedofil édesapjuktól.
A
műfajváltás nem tett jót az új tetovált lány-történetnek, mivel a korábbi
filmekkel és a regénnyel ellentétben kidolgozott karakterek és felkavaró
cselekmény helyett folyamatos, sok esetben irreális, de élvezetes akciót kap a
néző. A legizgalmasabb egyértelműen Lisbeth és Camilla konfliktusa lenne, ami
sajnálatos módon csak az utolsó jelenetek egyikében kezd elmélyülni, ezért Camilla
nem válik sablongonoszból átélhető antagonistává. És azért is kár, hogy Fede
Alvárez műve alig közepesre vizsgázott, mert Claire Foynak amúgy jól állna
Lisbeth szerepe. Stieg Larsson komplex hősnője és a méltatlan módon háttérbe
szorított Blomkvist azonban divatos akciófilmeknél sokkal többet érdemelnének.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|