|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziA Hunter Killer-küldetésHuber Zoltán
Hunter
Killer – amerikai, 2018. Rendezte: Donovan Marsh. Írta: Don Keith és George
Wallace regényéből Jamie Moss és Arne Schmidt. Kép: Tom Marais. Zene: Trevor
Morris. Szereplők: Gerard Butler (Glass), Gary Oldman (Donnegan), Common
(Fisk), Michael Nyqvist (Andropov), Ilia Volok (Suterev). Gyártó: Original Film
/ Millennium Films / G-BASE. Forgalmazó: Big Bang Media. Szinkronizált. 122 perc.
A tesztoszteron légköbméterenkénti koncentrációja
zárt, nyomás alá helyezett fémcsövekben törvényszerűen növekszik. A
tengeralattjáró eszményi macsófilmes helyszín, hisz nemcsak szűk terekbe
kényszeríti a szilaj férfihordát, de járműként és fegyverként is látványos. A
legfrissebb merülős kaland alkotói ráadásul nem elégedtek meg az egyenruhák,
műszerek és halálos veszélyek ikonográfiájával, a reagani hősideál teljes
palettáját végigzongorázzák. A világot megmentők nemcsak a víz alatt, a földön
és a levegőben is küzdenek, sorra pipálva ki az összes kötelező harci
cselekményt a lángcsóvát húzó rakétáktól a kiscsoportos kommandózásig.
A militáns fegyverpornó katonás rajongói a Hunter Killer küldetés láttán
gyakorlatilag egy jó kis hidegháborús díszszemlén érezhetik magukat. Mintha
újra 1988-at írnánk és a legmenőbb filmeket még mindig a Cannon logója vezetné
be. Ha a VICO szellemiségében magyarított, eredetileg is tökéletesen
értelmetlen, ám cserébe tényleg gránitkeménységű cím nem orientálna eléggé, az
első jelenet határozottan jelöli ki a fő irányokat. Leendő hősünket, az élet
iskolájában edződött kapitányt a havas vadonban, íjjal a kézben,
szarvasvadászat közben pillantjuk meg és innen nincs megállás. Bár a
hajmeresztő sztori nem áll túl erős lábakon és nagyjából a Vadászat a Vörös Októberre, az Atomcsapda
és Az utolsó esély fontosabb
momentumait ötvözi, a menetrendszerű akciójeleneteket egyben tartja. A szűkebb
célközönség megkapja a maga lőporos adagját, a film viszont nem annyira jó és
nem annyira rossz, hogy másokat lázba hozzon. Az egyetlen igazán bűnös
élvezetet a kortárs mezőny egyik legvalószerűtlenebb figurája, Gerald Butler
garantálja. A skót színész úgy tud takarék Nicholas Cage-üzemmódban játszani,
hogy közben mintha egészen máshol járna fejben. A nosztalgia mellett a film az
ő különös aurája miatt nem merül el teljesen a mélyben.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|