|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziMilliárdos fiúk klubjaJankovics Márton
Billionaires
Boys Club – amerikai, 2017. Rendezte: James Cox. Írta: Captain Mauzner. Kép:
James M. Muro. Zene: Joel J. Richard. Szereplők: Ansel Elgort (Joe), Kevin
Spacey (Levin), Taron Egerton (Dean), Emma Roberts (Sydney), Jeremy Irvine
(Kyle). Gyártó: Armory Films / Elevated Films. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 108 perc.
Egy
film, amiből nem sikerült Kevin Spacey-t kiradírozni, így fatális áldozatául
esett a színész tavaly kirobbant zaklatási botránysorozatának. A Billionaire Boys Clubot fű alatt,
marketingkampány nélkül mutatták be a nyáron, és alig több mint 600 ezer dollárt
hozott be az amerikai mozikban. A jó hír az, hogy nem egy remekmű süllyedt el
méltatlanul a #Metoo-mozgalom hullámai közt, hanem egy középszerű, teljesen
feledhető tanmese a kapzsiság veszélyeiről, ami – főhőséhez hasonlóan – sokkal
többnek próbál tűnni, mint amennyire futja a képességeiből.
James
Cox író-rendező a mai napig börtönben ülő John Hunt történetét dolgozta föl,
aki a 80-as években adta ki magát üzleti zseninek, hogy gazdag kaliforniai
fiatalokat behülyítve építsen piramisjátékot – ám a rozoga konstrukció hamar a
fejére dőlt, és még két gyilkosságba is torkollt az ügy. A Billionaie Boys Club mintha a Wall
Street farkasa nyomdokain próbálna járni, de túl klisés, jellegtelen és
unalmas, hogy felvegye Scorsese tőzsdefilmjének eszelős ritmusát, és akár egy
pillanatra is átragassza a nézőre az eszelős luxus igézetét. Cox sem a gyors
felemelkedést, sem a menetrendszerűen érkező bukást nem képes átélhetően
bemutatni, inkább csak enerváltan illusztrálja az eseményeket, míg narrátorával
mindig kimondatja a nyilvánvalót, nehogy teljesen elveszítsük a kapcsolatot a
cselekménnyel. Egyedül a főszereplőinket megforgató idősebb svindler, Ron Levin
figurája emelkedik ki a kétdimenziós mezőnyből, de az is csak Spacey alakítása
miatt, akiről régóta tudjuk, hogy álmából felébresztve is bármikor eljátszik
egy manipulatív, de minden ízében elegáns szemétládát. Megmenteni persze ő sem
tudja a filmet az érdektelenségtől, de – ahogy egy igazi szélhámoshoz illik –
egy pillanatra legalább elhiteti, hogy talán kisülhet belőle valami.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|