|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziLucia látomásaiVincze Teréz
Troppa
grazia – olasz, 2018. Rendezte és írta: Gianni Zanasi. Kép: Vladan Radovic.
Szereplők: Alba Rohrwacher (Lucia), Elio Germano (Arturo), Giuseppe Battison
(Paolo), Carlotta Natoli (Claudia). Gyártó: Pupkin Production / IBC Movie.
Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos.
110 perc.
Korrupció,
környezetkárosítás, életközépi válság – ebben az összeállításban nem
feltétlenül kiáltanak a vígjátéki forma után, és a Lucia látomásai nem is igazán vígjáték, bár nagyon sok valóban
mulatságos jelenet van benne. Az alaphelyzet mindenesetre nagyon szórakoztató:
egy szakmai és magánéleti válságokkal küzdő, egyáltalán nem vallásos nő számára
megjelenik a Szűzanya és felszólítja, menjen és intézze el, hogy az első
jelenés helyszínén templom épüljön.
Luciának
történetesen van köze az építkezési bizniszhez, mivel földmérő és éppen a
jelenés helyének felmérésén dolgozik, ahová azonban korántsem templomot, hanem
valamiféle látványos presztízsprojektet terveznek a közeli település vezetői és
befektetői. A hősnő nem kifejezetten karrierista alkat, a túlélésért és egy kis
extra pénzért némi stiklire is hajlandó, de arra büszke, hogy a munkájában
precíz. Így akad meg a szeme a gyanúsan nem stimmelő térképeken és
telekfelméréseken, amelyek valamiféle telekspekulációt és korrupciót sejtetnek
a látványprojekt hátterében. Lucia számára – aki éppen összeveszett
élettársával és így egyedül neveli kamasz lányát, sőt még egy heroin
függőségből felépülőben lévő apja is van – nem élvez különösebb prioritást az
intézményes korrupció elleni küzdelem. Ráadásul nem is hívő, így a Szűzanyának sincs
éppen könnyű dolga – csodálkozik is nagyon, hogy ha eddig minden megjelenésének
helyén probléma nélkül ment a templomépítés, ezúttal miért nem működni a dolog.
Világos,
hogy a Szűzanya megjelenése Lucia lelkiismereti válságának kivetülése a
filmben, ami végső soron cselekvésre készteti a szereplőket a természetkárosító
és korrupt projekttel szemben. Az egész filmben van némi narratív, dramaturgiai
és stilisztikai káosz is, de minden fésületlenségével és váratlanságával együtt
nagyon magával ragadó az egész. Különösen lenyűgözőek a látványosra
fényképezett olasz tájak, az Arkade Firetől
a Radioheadig terjedő, izgalmasan
használt filmzenék, és az igéző hasonlóság Lucia kamasz lánya (Rosa Vannucci)
és a 15. századi olasz reneszánsz mesterek (Piero della Francesca, Giovanni Antonio
Boltraffio) Máriát és a szenteket
ábrázoló festményei között.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|