|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziGyémánthajszaRoboz Gábor
Siberia
– amerikai, 2018. Rendezte: Matthew Ross. Írta: Scott B. Smith. Kép: Eric
Koretz. Zene: Danny Bensi és Saunder Jurriaans. Szereplők: Keanu Reeves (Lucas
Hill), Ana Ularu (Katja), Pasha D. Lychnikoff (Borisz), Boris Gulyarin (Pjotr).
Gyártó: Company Films. Forgalmazó: ADS Service Kft. Szinkronizált. 104 perc.
Hollywoodi
sztárszínészt kelet-európai helyszíneken látni különleges mozinézői örömforrás,
Keanu Reevest legújabb produkciójában ráadásul még oroszul beszélni is halljuk,
akit azonban ezek az összetevők nem csigáznak fel, annak ezúttal be kell érnie
a filmkatasztrófa-turisták kárörömével. A Gyémánthajsza
hivatalos egymondatos szinopszisa mintha akaratlanul is leleplezné, hogy a
száz hosszú percen át tartó produkció mögött gyakorlatilag semmilyen épkézláb
koncepció nem volt: miután egy amerikai gyémántkereskedő orosz társa eltűnik, a
férfi Szibériába utazik, hogy megkeresse, de inkább szerelmi viszonyba kezd egy
nővel.
Amikor
saját regényeinek filmmé adaptálásáról volt szó, Scott B. Smith húsz éve
kimagasló munkát végzett (Szimpla ügy),
tíz éve erős közepest (A romok), a
forrásmű nélküli idei egészestés írásakor azonban mintha mindent elfelejtett
volna a szakmáról. Pályakezdők forgatókönyveire jellemző információadagolási
problémák keverednek hol papírízű, hol bárgyú párbeszédekkel, miközben tényleg
nem túlzás annyival összefoglalni a cselekményt, hogy különböző bűnözők
vadásznak benne valamilyen gyémántra, és ezzel párhuzamosan kialakul egy
jóindulattal is elnagyolt románc. A filmkritikusból lett rendező Matthew Ross
magabiztos noirdebütje (Frank and Lola)
után ezúttal nem vállalt szerepet a forgatókönyvírásban, és Scott alapanyagából
talán még sokfilmes rutinnal sem tudott volna várat építeni. Romantikus
thrillerében még a műfajhibridek szenvedélyes rajongóinak is nehéz bármi
valóban értékelhetőt találni, így nézőként vagy a fent említett örömök
maradnak, vagy a filmnézés halálát jelentő találgatás arról, hogy vajon mi
történhetett a forgatáson.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|