KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Bohém rapszódia

Lichter Péter

Bohemian Rhapsody – brit-amerikai, 2018. Rendező: Bryan Singer és Dexter Fletcher. Írta: Peter Morgan és Anthony McCarten. Kép: Newton Thomas Sigel. Zene: John Ottman. Szereplők: Rami Malek (Freddie), Joseph Mazzello (John), Lucy Boynton (Mary), Mike Myers (Foster), Gwilym Lee (Brian). Gyártó: GK Films / New Regency Pictures / Tribeca Productions. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 134 perc.

 

A zenészekről (vagy más művészekről) forgatott életrajzi filmek legkomolyabb kihívása, hogy túl tudnak-e lépni a tankönyvízű leckefelmondáson. Elvégre piaci szempontból maguk a zenészek rajongótáborai adhatják egy ilyen biopic közönségének tetemes részét: ezért is lehet nagy a kísértés, hogy a komolyabb pszichológiai mélyfúrás (és eredeti megközelítés) helyett inkább a biztonsági játékot válasszák. Az új Freddie Mercury-film esetében legalábbis ez a helyzet.

Az utóbbi időben felerősödő „nyolcvanas évek”-nosztalgiát érzékenyen meglovagló Bohém rapszódia leginkább egy korhatár-kompatibilis, jól fésült családi mozira emlékeztet. Akinek akár csak felületes képe van a legendás Queen frontemberének finoman szólva is viharos életéről (gyors siker, botrányok sorozata, AIDS) annak ez a feldolgozás egy túlcukrozott matiné előadásnak tűnhet. A cselekmény meglehetősen kiszámíthatóan lépdel egyik fontos fordulattól a másikig: az áramvonalas karrierfilmek kötelező dramaturgiai állomásai (ismeretlenség, első siker, kudarc, majd még nagyobb siker) követik egymást, a fináléra pedig a hős démonaival is megküzd – azaz egy Disney-katarzisra emlékeztető jelenetben sikerül az elidegenedett apa csodálatát is elnyernie végre. Ráadásul a film érezhetően magán viseli a kényszerű rendezőváltás traumáját is: a forgatás egyharmadánál kirúgott Brian Singert a nem túl tapasztalt Dexter Fletcher váltotta. A Bohém rapszódia minden ötletet és invenciót nélkülöz, de egy jó akusztikájú moziban a látványosabb koncertjelenetek azért hatásosak lehetnek. A főszereplő Rami Malek pedig összességében remekül megoldja a nem kimondottan könnyű színészfeladványt: sikerül Freddie Mercury karizmatikus fellépését megidéznie.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/11 54-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13859