|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziDownrangeHuber Zoltán
Downrange
– amerikai-japán, 2017. Rendezte: Rhyúhei Kitamura. Írta: Joey O’Bryan. Kép:
Matthias Schubert. Zene: Aldo Shilaku. Szereplők: Kelly Connaire (Jodi), Rod
Hernandez (Todd), Stephanie Pearson (Keren), Anthony Kirlew (Eric). Gyártó:
Genco / Rim Entertainment. Forgalmazó: Pannónia. Feliratos. 89 perc.
Ha
tisztában van a kvalitásaival és nem akar mindenáron többnek látszani, egy
olcsóbb másodvonalbeli produkció is könnyedén maga mellé állíthatja a nézőit. A
szerényebb lehetőségek nemcsak a rendelkezésre álló erőforrások maximális
felhasználására ösztönözhetnek, de áramvonalas takarékosságra is. A kisebbfajta
kultusznak örvendő japán horror-specialista, Ryûhei Kitamura (Versus, Éjféli etetés) minimalista
vérfürdője pontosan azért méltó a figyelemre, mert alkotóink az utolsó cseppig
kifacsarják az alapötletüket.
Adott
egy fiatal társaság és egy rejtélyes orvlövész, akiket az elhagyott amerikai
vidéken csak a lerobbant autó fedezéke választ el egymástól. A taktikusan
egyetlen helyszínen tartott, a létező összes dramaturgiai lehetőséget
következetesen végigzongorázó párharc nagy fegyverténye, hogy szinte
tökéletesen sallangmentes Nincs szépelgő expozíció, sem magyarázkodó
visszatekintések, a figurákról szinte semmi nem derül ki, a többiek még az első
áldozat nevében sem biztosak. A rendező szórakoztatóan kíméletlen a
szereplőivel, a láthatatlan gonosz képtelen hibázni, a lövedékek emberi
szervezetre gyakorolt hatásait a film a legapróbb részleteséggel tárja elénk. A
végtagokat és fejeket szaggató hangtalan lövések között a csapdahelyzetben
vergődő áldozatok rossz döntéseivel és az őket alakító színészek gyilkos
intenzitású ripacskodásaival múlathatjuk az időt. Bár sok helyen horrorként
említik, valójában telivér thrillert kapunk egy olyan ellenféllel, aki valóban
túlviláginak tűnhet, egészen az utolsó morbid csavarig. A film szűkszavúsága
akaratlanul is passzol a létszám menetrendszerű apadásához, a csehovi puskás
bölcsesség leleményes csúcsra járatása jól sül el. A stáblistával együtt épp
nyolcvankilenc perces mű nyilván nem váltja meg a világot és az érintett műfaji
sablonokat sem forradalmasítja, de soha rosszabb B-kategóriás filmet.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|