|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
DVDGreaseVarga Zoltán
Grease – amerikai, 1978.
Rendezte: Randal Kleiser. Szereplők: John Travolta, Olivia Newton-John,
Stockhard Channing. Forgalmazó: Gamma Home Entertainment. 110 perc.
Negyven éve készült,
hatvan esztendővel ezelőtt játszódik, nézők milliói számára megunhatatlan,
dalai pedig kiirthatatlanok a rádiók slágerkészletéből: az idén jubiláló Grease (magyar címváltozata: Pomádé) a filmmusical történetének mindmáig
egyik legnagyobb s legtartósabb sikere. Miként számtalan zsánertársa, a Grease is a színpadról (Chicagóból és a
Broadwayról) érkezett a vásznakra és a képernyőkre. A film a szerelmi szállal
együtt is mindenekelőtt nosztalgikus és felettébb idealizáló visszapillantás az
ötvenes évek Amerikájára, középpontban a gimnáziumi élettel, illetve annak
jellegzetes figuráival és kellékeivel – a zselézett séróval pózoló bőrdzsekis
vagányokkal és a rózsaszínben feszítő cicamicákkal éppúgy, mint az áramvonalas
járgányokkal. A Grease-ben a maroknyi
tőmondatban is összefoglalható sztorihoz (miféle sztorihoz?) fülbemászó dalok,
remekbe szabott koreográfia, kellemesen tarkabarka látványvilág s egytől egyig markáns
karakterek társulnak – élen a Szombat
esti lázból áttáncolt John Travolta és az itt debütáló Olivia Newton-John szerelmespárjával.
Kétségkívül ezek kombinációja adja a Grease
töretlenül őrzött élvezeti értékét, illetve az a nem mellékes tényező, hogy
a film legalább annyira működőképes vígjátékként, mint musicalként. S ez nem
csak a Grease szándékoltan humoros
elemeinek (köztük a pikáns beszólásoknak) köszönhető, mert az is mindvégig
mosolyfakasztó, hogy (késő) huszonévesek, sőt kora harmincasok próbálnak – igen
csekély meggyőző erővel – végzős gimnazistának látszani. Mégis, a Grease-ben ebből naiv báj fakad, olyan
vonzerő, amely bár borotvaélen egyensúlyoz, mégsem torkollik önparódiába, avagy
campbe (ami például biztosan nem
mondható el Newton-John következő musicaljéről, a campet brutálisan fölfokozó Xanaduról). A szó szerint felhők fölé
ellebegő epilógus vidámparki helyszíne is nyomatékosítja, hogy
musicalklasszikusunk a szórakoztatóipar termékei közül alighanem a habcsókhoz
és a vattacukorhoz áll a legközelebb – a Grease
nem csupán minden középiskolába helyezett musical ősmintája, de a tökéletes
giccsfilmek egyike is.
Extrák: A jubileumi
évfordulóhoz – DVD-n és Blu-Ray lemezen egyaránt – alaposan felöltöztették
extrákkal az ünnepeltet. Rendezője, Randal Kleiser és a koreográfus, Patricia
Birch közös audiokommentárja tartalmas betekintést nyújt a kulisszák mögé,
miként a film elkészítését és színpadi előéletét bemutató kisfilmek is
informatív néznivalók. További kisfilmeket láthatunk a koreográfiáról és a
filmben feltűnő járművekről; az animált főcím és a jelenetek némelyike
alternatív változatban is megtekinthető; kapunk egy csokorra valót kimaradt
jelenetekből is; valamint fotógalériákból és egyéb interjúkból is
szemezgethetünk. Az audiokommentár kivételével valamennyi extrához magyar
felirat is található.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|