KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Grease

Varga Zoltán

Grease – amerikai, 1978. Rendezte: Randal Kleiser. Szereplők: John Travolta, Olivia Newton-John, Stockhard Channing. Forgalmazó: Gamma Home Entertainment. 110 perc.

 

Negyven éve készült, hatvan esztendővel ezelőtt játszódik, nézők milliói számára megunhatatlan, dalai pedig kiirthatatlanok a rádiók slágerkészletéből: az idén jubiláló Grease (magyar címváltozata: Pomádé) a filmmusical történetének mindmáig egyik legnagyobb s legtartósabb sikere. Miként számtalan zsánertársa, a Grease is a színpadról (Chicagóból és a Broadwayról) érkezett a vásznakra és a képernyőkre. A film a szerelmi szállal együtt is mindenekelőtt nosztalgikus és felettébb idealizáló visszapillantás az ötvenes évek Amerikájára, középpontban a gimnáziumi élettel, illetve annak jellegzetes figuráival és kellékeivel – a zselézett séróval pózoló bőrdzsekis vagányokkal és a rózsaszínben feszítő cicamicákkal éppúgy, mint az áramvonalas járgányokkal. A Grease-ben a maroknyi tőmondatban is összefoglalható sztorihoz (miféle sztorihoz?) fülbemászó dalok, remekbe szabott koreográfia, kellemesen tarkabarka látványvilág s egytől egyig markáns karakterek társulnak – élen a Szombat esti lázból áttáncolt John Travolta és az itt debütáló Olivia Newton-John szerelmespárjával. Kétségkívül ezek kombinációja adja a Grease töretlenül őrzött élvezeti értékét, illetve az a nem mellékes tényező, hogy a film legalább annyira működőképes vígjátékként, mint musicalként. S ez nem csak a Grease szándékoltan humoros elemeinek (köztük a pikáns beszólásoknak) köszönhető, mert az is mindvégig mosolyfakasztó, hogy (késő) huszonévesek, sőt kora harmincasok próbálnak – igen csekély meggyőző erővel – végzős gimnazistának látszani. Mégis, a Grease-ben ebből naiv báj fakad, olyan vonzerő, amely bár borotvaélen egyensúlyoz, mégsem torkollik önparódiába, avagy campbe (ami például biztosan nem mondható el Newton-John következő musicaljéről, a campet brutálisan fölfokozó Xanaduról). A szó szerint felhők fölé ellebegő epilógus vidámparki helyszíne is nyomatékosítja, hogy musicalklasszikusunk a szórakoztatóipar termékei közül alighanem a habcsókhoz és a vattacukorhoz áll a legközelebb – a Grease nem csupán minden középiskolába helyezett musical ősmintája, de a tökéletes giccsfilmek egyike is.

Extrák: A jubileumi évfordulóhoz – DVD-n és Blu-Ray lemezen egyaránt – alaposan felöltöztették extrákkal az ünnepeltet. Rendezője, Randal Kleiser és a koreográfus, Patricia Birch közös audiokommentárja tartalmas betekintést nyújt a kulisszák mögé, miként a film elkészítését és színpadi előéletét bemutató kisfilmek is informatív néznivalók. További kisfilmeket láthatunk a koreográfiáról és a filmben feltűnő járművekről; az animált főcím és a jelenetek némelyike alternatív változatban is megtekinthető; kapunk egy csokorra valót kimaradt jelenetekből is; valamint fotógalériákból és egyéb interjúkból is szemezgethetünk. Az audiokommentár kivételével valamennyi extrához magyar felirat is található.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/10 64-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13839