|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziMission: Impossible: UtóhatásBenke Attila
Mission:
Impossible – Fallout – amerikai, 2018. Írta és rendezte: Christopher McQuarrie.
Kép: Rob Hardy. Szereplők: Tom Cruise (Ethan), Henry Cavill (August), Simon
Pegg (Benji), Ving Rhames (Luther), Rebecca Ferguson (Ilsa), Sean Harris
(Solomon), Alec Baldwin (Alan), Vanessa Kirby (Fehér Özvegy). Gyártó: Bad Robot
Productions, Alibaba Pictures. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 147 perc.
A
filmtörténet szuperügynökei mostanában nem teljesítenek túl jól. A
ráncfelvarráson átesett James Bond ismét elfáradt, Jason Bourne visszatérése
sem sikerült, Jack Ryanre pedig már nem is emlékszünk. A Mission: Impossible-filmsorozat főhősét, Ethan Huntot viszont
makacsul életben tartja a fáradhatatlan Tom Cruise. Immár a széria hatodik
epizódjánál járunk, és az Utóhatásban
a Titkos nemzetet is jegyző
Christopher McQuarrie még több teret engedett az önreflexív humornak.
McQuarrie
filmje ugyanis inkább Guy Ritchie Az
U.N.C.L.E. emberét idéző, komolyan vehetetlen kémthriller-paródia (talán
nem véletlen, hogy itt is Henry Cavill az egyik főszereplő). Ethan Hunt ezúttal
az új világrendet hirdető Szindikátus utódával, az Apostolokkal kerül szembe,
és előlük szeretne elcsenni pár plutóniumtöltetet. Mivel Hunt a társai és egy
triviális dramaturgiai baki miatt elszúrja az akciót, kénytelen együttműködni a
CIA ügynökével, Augusttal, és a Fehér Özvegy által vezetett bűnszervezettel,
majd egy kicsit a rettegett Szindikátus-vezetővel, Solomon Lane-nel is. Az Utóhatás minden korábbi epizódénál több
triplacsavarral sokkolja a nézőt, ám a sok logikátlan fordulat olykor
indokolatlanul is önparódiává silányítja a legújabb M:I-epizódot. Ebben a filmben tényleg senki sem az, akinek látszik,
és komikus módon Ethan önmaga identitását is kénytelen megkérdőjelezni. Persze
az akciójelenetek újfent látványosak, McQuarrie pedig igyekszik némi drámát
csempészni a cselekménybe a szuperügynök és ex-felesége rövid találkozása
révén. Ám Ethan és Julia melodrámája sablonos és összecsapott, elvégre az Utóhatás mégis csak egy modoros Mission: Impossible-akciófilm, ami pont
azt nyújtja, amire a rajongók húsz éve vágynak: bő kétórás szórakozásra amúgy
kiszámítható nagy átverésekkel és kiélezett határidő-dramaturgiával.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|