|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziSodródásTüske Zsuzsanna
Adrift – amerikai, 2018.
Rendezte: Baltasar Kormákur. Írta: Tami Ashcraft könyvéből Aaron Kandell,
Jordan Kandell és David Branson Smith. Kép: Robert Richardson. Zene: Volker
Bertelmann. Szereplők: Shailene Woodley (Tami), Sam Caflin (Richard), Grace Palmer
(Deb), Jeffrey Thomas (Peter). Gyártó: Huayi Brothers / Lakeshore
Entertainment. Forgalmazó: Freeman Film. Szinkronizált.
96 perc.
Baltasar Kormákur
számára az elmúlt években szerzői tematikává izmosodott a természettel szembeni
kiszolgáltatottság és küzdelem, amelyben a mindenek felett álló erő az
egyetemes emberi magány metaforájává válik. Valós eseményekből vászonra
átmentett hősei között akadt magányos izlandi, akit hordónyi fókazsírral felérő
súlyfeleslege óvott meg egyedüliként egy hajótörés után a tengeri fagyhaláltól
(Dermesztő mélység), majd egy egész hegymászó-tábor
került kegyetlen életveszélybe a Föld legmagasabb csúcsán (Everest). Kormákur idei alkotása, a Sodródás ismét egy végtelen tengeren megtörtént esetet dolgoz fel,
ezúttal azonban – a jellegzetes, zord szürkék helyett – típusidegen, szépelgő
naplemente-pírral.
A vakmerő és kalandvágyó
Tami látszólag tökéletes és életre szóló szerelemre talál Tahitin, Richard, a
megszállott vitorlázó személyében, boldogságukat azonban egyetlen éjszaka alatt
szétrombolja egy hurrikán, amely a tenger közepén csap le és reménytelennek
tűnő harcba kényszeríti túlélőit. A végtelen vízen töltött 41 nap történetét
Kormákur időbontásos flashback-szerkezettel meséli el, amely újabb rokoni szál
a hasonló témájú, de letisztultabb Dermesztő
mélységgel, szentimentalizmusban viszont még a másik előd, az Everest giccs-málhájára is rápakol. A
múlt jelenetei egyenesen a romantikus ponyvák lapairól kelnek életre, a gejl
massza pedig – ugyancsak megállíthatatlan erőként – maga alá temeti a jelen
tragikumát, esélyt sem hagyva egy kifinomult hangvételű melodráma
kibontakozásának.
Kormákur arcpirító
idillje mögött talán egy borúlátóbb üzenet rejtőzik, mely szerint hiába találsz
társra, csak ideig-óráig eveztek egy csónakban, mert a víz, a végső,
elkerülhetetlen magány az úr. Ám a drámát olcsó sziruppal felütni ezzel együtt
is végzetes stratégia: sem a nézői jóindulat, de még egy ügyes dramaturgiai fordulat
sem mentheti meg a Sodródást a zátonyra
futástól.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|