|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziA kutyám nélkül sohaBaski Sándor
Smuggling Hendrix –
ciprusi, 2018. Rendezte és írta: Marios Pipedires. Kép: Christian Huck. Zene:
Kostantis Papakonstantinou. Szereplők: Adam Bousdoukos (Yiannis), Vicky
Papadopoulou (Kika), Fatih Al (Hasan), Toni Dimitriou (Pambos). Gyártó: Pallas
Film / AMP Filmworks / View Master Films. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 100 perc.
A kettéosztott városok
és országok nemcsak a kémthrillerek számára szolgálhatnak elsőrangú
kulisszaként, de vígjátéki helyzetek kibontására is ideálisak, ahogy azt Berlin
(Egy, kettő, három) vagy Korea (Welcome to Dongmakgol) példája is
illusztrálja. A ciprusi Nicosiát is egy „zöld vonal” szeli ketté, a város
északi fele az Észak-Ciprusi Török Köztársasághoz tartozik, a déli a Ciprusi
Köztársasághoz. A helyzetet bonyolítja, hogy utóbbi 2004 óta az Európai Uniónak
is tagja, így egészen más (bürokratikus) szabályok vonatkoznak rá, amit Piperides
filmjének főszereplője, Yiannis kénytelen személyesen is megtapasztalni.
Imádott kutyája, Jimmy Hendrix átkóborol a határon, és bár sikerül megtalálnia,
vissza már nem viheti az Unió területére a szigorú egészségügyi előírások
miatt: így aztán kénytelen alternatív megoldást keresni és felbérel egy török
csempészt kedvence visszaszerzéséhez.
Vígjátéknak és heist filmnek
is erőtlen kissé Piperides első rendezése – a térdcsapkodós poénok és a
váratlan fordulatok is hiányoznak belőle –, mentségére ugyanakkor felhozható,
hogy legalább a főszereplője izgalmasan terhelt figura. Yiannist többszörösen
is sújtja a sors, az egykori zenészt elhagyta a barátnője és az életkedve,
képtelen fizetni a lakbért, és közben alvilági pénzbehajtók üldözik.
Lelkiállapotának az sem tesz jó, amikor meglátja, hogy a török oldalon álló
egykori családi házukba török cipriótákat költöztettek be. A családfő hajlandó
segíteni neki a kutya megmentésében, ha Yiannis megígéri, hogy utána örökre
békén hagyja őket. A közös küldetés során természetesen egymás fejére olvassák
a másik fél történelmi bűneit – végül közös nevezőre jutnak abban, hogy
mindketten legszívesebben nyugatra emigrálnának egy jobb élet reményében –, így
a helyi politikai viszonyokban járatlan néző is képet kaphat arról, hogy milyen
feszültségek uralják a várost és a szigetet. A kutyám nélkül soha legfőbb erénye mégis az, hogy segítségével
újabb tételt húzhatunk ki filmes bakancslistánkról: immáron elmondhatjuk, hogy
láttunk egy „ciprusi vígdrámát” is.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|