|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziOcean’s 8 – Az évszázad átveréseVarró Attila
Ocean’s Eight –
amerikai, 2018. Rendezte: Gary Ross. Írta: Olivia Milch és Gary Ross. Kép:
Eigil Bryld. Zene: Daniel Pemberton. Szereplők: Sandra Bullock (Debbie), Cate
Blanchett (Lou), Anne Hathaway (Daphne), Rihanna (Nine Ball), Helena Bonham
Carter (Rose), Richard Armitage (Becker). Gyártó: Warner Bros / Village
Roadshow. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált.
110 perc.
A gender-zsánerfordító
2010-es évek nem csupán női szemszögből revízionált, újragondolt műfajfilmek
kiváló darabjait hozta magával, de a korszellemet kizsákmányoló, ostoba femploitation-filmek áradatát is
elindította, élen hajdan sikeres férfi-franchise-ok
felesleges és fantáziátlan kasztrálásaival a Mercenaries feláldozható fúriáitól a szingli-Szellemirtókig. Utóbbi trendbe csatlakozik be az Ocean’s 8 szupersztáros stúdiófilmje,
amely a Soderbergh-széria spin-offjaként
Danny húgát, Debbie-t (!) követi nyomon, ahogy hét belevaló társnőjével
meglovasítja a Metropolitan Múzeum felbecsülhetetlen értékű ékszerkollekcióját.
A női westernekkel,
akciófilmekkel vagy buddy komédiákkal
ellentétben igen kisszámú női heist-filmek
egy kivétellel napfényes vígjátékok, középpontban pár kétségbeesett háziasszony
(How to Beat the High Cost of Living),
takarítónő (Mad Money), pompomlány (Sugar&Spice) szerencsés kimenetelű
és erőszakmentes amatőr-stiklijével: Gary Ross átirata ezek habkönnyű példáját
követi a tiszta gengszterfilm-hagyományt sikerrel feminizáló Nagy dobás kőkemény vádirata helyett – bár
egyikkel sem veszi fel a versenyt sem humor, sem rafináltság terén (meglepőnek
szánt fordulatainál csak kínos in-joke-jai
értelmetlenebbek). Ennél nagyobb bűne azonban, hogy meséjében a „női változat”
tisztes törekvése kimerül az alapfilm Szex
és New York-komformizálásával: mert hát mi
mást is rabolhatna hét vérprofi gengsztercsaj, rács mögött ráncfelvarrt
szélhámosnőtől Rihanna rasztalány-hackerén át a Kötelező Indiai Töltelékmacáig,
mint a lányok legjobb barátját, a gyémántokat; hol máshol, mint a Vogue által szervezett Met Gála csillámfényes
sztárparádéjában; és hogyan másként,
mint akció közben lazán lábkörmöt lakkozgatva, csini nagyestélyikben pompázva
és nem mellesleg az áruló pasin bosszút állva. Az Ocean’s 8 szomorú bizonyítéka annak, hogy nincs az a műfaji
motívum, amit ne lehetne bukszanyitogató Kiskegyed-klisékre fordítani, egyúttal
sötét előfutára Barbie Bond-nak, az unikornisokon lovagló Butch
Cassidy-Sundance Kitty párosnak és Bridget Jonesnak a Végzet Templomában.
Varró Attila
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|