KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Szerelembe gurulva

Vajda Judit

Tout le monde debout – francia, 2018. Rendezte és írta: Franck Dubosc. Kép: Ludovic Colbeau-Justin. Zene: Sylvain Goldberg és Emilien Levistre. Szereplők: Franck Dubosc (Jocelyn), Alexandra Lamy (Florence), Elsa Zylberstein (Marie), Gérard Darmon (Max), Caroline Anglade (Julie). Gyártó: Gaumont. Forgalmazó: Hungaricom. Szinkronizált. 107 perc.

 

Az új Életrevalókként hirdetett francia produkció pusztán annyiban emlékeztet a 2011-es sikerfilmre, hogy ebben is egy kerekesszékben élő és egy ép szereplő kapcsolatát követhetjük. A Szerelembe gurulva ettől függetlenül még lehetne jó – de nem az. Pedig az alapötlet kiváló: egy javíthatatlan nőcsábászról egy bombázó véletlen tévedés folytán azt hiszi, kerekesszékes. Mivel Jocelyn úgy látja, mozgássérültként nagyobb az esélye a nőnél, kihasználja a kínálkozó lehetőséget. Amikor pedig hősünk megismerkedik célpontja nővérével, aki tényleg kerekesszékes, majd szintén megtetszik neki, már nem eshet ki a szerepből…

Franck Dubosc alkotása már csak azért sem tud olyan mélységekig hatolni, mint az Életrevalók, mert a jellemek kétdimenziós felvázolása után szinte teljes egészében helyzetkomikumra épül a cselekménye. Egy romantikus komédia esetében persze még ez sem lenne akkora probléma, de a Szerelembe gurulva sajnos csak részleteiben működik, egészében véve nem váltja be a hozzá fűzött reményeket. Néhány emlékezetes momentumot leszámítva (az a jelenet például, amikor a főhőst véletlenül kerekesszékesnek nézik, a fizikai színjátszás csúcsa) nem igazán tett jót a műnek, hogy ugyanaz az írója és rendezője, mint a főszereplője. Dubosc beleszeretett önmagába a vásznon, és rengeteg túlírt (a nővér látogatása Jocelyn irodájában) vagy egyenesen érthetetlen részt (habár a főhős egy nemzetközi cég igazgatójaként dolgozik, percekig pantomimezi a kerekesszéket, mert nem ismeri angolul a „wheelchair” szót) helyezett el alkotásába. Dubosc filmjéből hiányzik a romkomok gördülékenysége és frappánssága: persze elmondható róla, hogy rendhagyó, érdekes élmény – csak hát egy romantikus komédiától nem épp ezt várnánk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/07 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13734