|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1980/június
|
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
 |
|
 |
|
|
|
|
MoziSzerelembe gurulvaVajda Judit
Tout le monde debout –
francia, 2018. Rendezte és írta: Franck Dubosc. Kép: Ludovic Colbeau-Justin.
Zene: Sylvain Goldberg és Emilien Levistre. Szereplők: Franck Dubosc (Jocelyn),
Alexandra Lamy (Florence), Elsa Zylberstein (Marie), Gérard Darmon (Max),
Caroline Anglade (Julie). Gyártó: Gaumont. Forgalmazó: Hungaricom. Szinkronizált. 107 perc.
Az új Életrevalókként hirdetett francia
produkció pusztán annyiban emlékeztet a 2011-es sikerfilmre, hogy ebben is egy
kerekesszékben élő és egy ép szereplő kapcsolatát követhetjük. A Szerelembe gurulva ettől függetlenül még
lehetne jó – de nem az. Pedig az alapötlet kiváló: egy javíthatatlan
nőcsábászról egy bombázó véletlen tévedés folytán azt hiszi, kerekesszékes.
Mivel Jocelyn úgy látja, mozgássérültként nagyobb az esélye a nőnél, kihasználja
a kínálkozó lehetőséget. Amikor pedig hősünk megismerkedik célpontja nővérével,
aki tényleg kerekesszékes, majd szintén megtetszik neki, már nem eshet ki a
szerepből…
Franck Dubosc alkotása
már csak azért sem tud olyan mélységekig hatolni, mint az Életrevalók, mert a jellemek kétdimenziós felvázolása után szinte
teljes egészében helyzetkomikumra épül a cselekménye. Egy romantikus komédia
esetében persze még ez sem lenne akkora probléma, de a Szerelembe gurulva sajnos csak részleteiben működik, egészében véve
nem váltja be a hozzá fűzött reményeket. Néhány emlékezetes momentumot
leszámítva (az a jelenet például, amikor a főhőst véletlenül kerekesszékesnek
nézik, a fizikai színjátszás csúcsa) nem igazán tett jót a műnek, hogy ugyanaz
az írója és rendezője, mint a főszereplője. Dubosc beleszeretett önmagába a
vásznon, és rengeteg túlírt (a nővér látogatása Jocelyn irodájában) vagy egyenesen
érthetetlen részt (habár a főhős egy nemzetközi cég igazgatójaként dolgozik,
percekig pantomimezi a kerekesszéket, mert nem ismeri angolul a „wheelchair”
szót) helyezett el alkotásába. Dubosc filmjéből hiányzik a romkomok gördülékenysége
és frappánssága: persze elmondható róla, hogy rendhagyó, érdekes élmény – csak
hát egy romantikus komédiától nem épp ezt várnánk.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
|
|
