KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Ramen Shop – Ízek a múltból

Baski Sándor

Ramen Teh – szingapúri-japán-fancia, 2018. Rendezte: Eric Khoo. Írta: Fong Cheng Tan és Kim Ho Wong. Kép: Brian Gothong Tan. Zene: Kevin Mathews. Szereplők: Takumi Saito (Masato), Seiko Matsuda (Miki), Jeanette Aw (Mei Lian), Tsuyoshi Ihara (Kazuo), Mark Lee (Wee). Gyártó: Zhao Wei Films. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 89 perc.

 

A krumplileves lehet, hogy csak krumplileves, de a ramen egészen biztosan több egyszerű ételnél, a nemzeti és a családi identitás része. Ugyanez a szingapúri és a maláj bak kut tehről (sertésbordaleves) is elmondható, ha pedig ez a két fogás fúzióra lép, akkor ott nem csak az ízek, de a kultúrák is keverednek. A kortárs szingapúri film talán legfontosabb alkotója, Eric Khoo kipróbált receptből dolgozott, amikor főhőse, Masato önismereti útját gasztrokontextusba helyezte. A fiatal japán ramenséf apja halála után Szingapúrba, rég elhunyt édesanyja hazájába utazik, hogy kiderítse, mi elől menekültek el a szülei. A gyökerekhez visszatérés jegyében el akarja lesni nagybátyjától a sertésbordaleves-főzés titkát, hogy utána ramennel kombinálhassa. Úgy érzi, minden elkészített adag levessel a szülei emlékét ápolja, és az ismerős ízek révén a gyerekkor idilljét is visszaidézheti. Utazása egyben történelmi gyorstalpaló is, a nézővel együtt tudja meg, hogy szülei megismerkedésének idejében a szingapúri-japán vegyesházasság tabunak számított, anyját ezért ki is közösítette a családja. Masato missziója, hogy legalább utólag megbékítse a még élő nagymamáját, akivel természetesen az ételben és a főzésben találják meg a közös nyelvet.

A Ramen shopnak egyetlen olyan epizódja sincs, amely ne lenne kiszámítható, de a pornófilmes dramaturgiához hasonlóan itt sem a szöveges részekből kerülnek ki a money shotok, hanem az éttermi és családi konyhákban játszódó forró pillanatok adják el a produkciót. A főzésjelenetek természetesen maximálisan hitelesek, az étel előkészítését dokumentáló közelik a főzőshow-k esztétikáját idézik, a bemutatott fogásokat az elhangzó instrukciók nyomán akár a néző is elkészíthetné odahaza. Masato kulináris kalandjait közben rendre flashbackek akasztják meg, amelyek érzelmesnek szánt zongora-aláfestéssel a szülők megismerkedésének és házasságának történetét mesélik el. Korábbi filmjeivel ellentétben Khoo ezúttal enged a szentimentalizmus csábításának – talán az egzotikus gasztromozikra mindig nyitott nemzetközi nagyközönség igényeire való tekintettel –, és ha émelyítőek is néhol a hatásvadász fogások, a gyomrot összeségében nem üli meg a film.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/07 54-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13730