|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziRamen Shop – Ízek a múltbólBaski Sándor
Ramen Teh –
szingapúri-japán-fancia, 2018. Rendezte: Eric Khoo. Írta: Fong Cheng Tan és Kim
Ho Wong. Kép: Brian Gothong Tan. Zene: Kevin Mathews. Szereplők: Takumi Saito
(Masato), Seiko Matsuda (Miki), Jeanette Aw (Mei Lian), Tsuyoshi Ihara (Kazuo),
Mark Lee (Wee). Gyártó: Zhao Wei Films. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 89 perc.
A krumplileves lehet,
hogy csak krumplileves, de a ramen egészen biztosan több egyszerű ételnél, a
nemzeti és a családi identitás része. Ugyanez a szingapúri és a maláj bak kut tehről (sertésbordaleves) is
elmondható, ha pedig ez a két fogás fúzióra lép, akkor ott nem csak az ízek, de
a kultúrák is keverednek. A kortárs szingapúri film talán legfontosabb
alkotója, Eric Khoo kipróbált receptből dolgozott, amikor főhőse, Masato
önismereti útját gasztrokontextusba helyezte. A fiatal japán ramenséf apja
halála után Szingapúrba, rég elhunyt édesanyja hazájába utazik, hogy kiderítse,
mi elől menekültek el a szülei. A gyökerekhez visszatérés jegyében el akarja
lesni nagybátyjától a sertésbordaleves-főzés titkát, hogy utána ramennel
kombinálhassa. Úgy érzi, minden elkészített adag levessel a szülei emlékét
ápolja, és az ismerős ízek révén a gyerekkor idilljét is visszaidézheti. Utazása
egyben történelmi gyorstalpaló is, a nézővel együtt tudja meg, hogy szülei
megismerkedésének idejében a szingapúri-japán vegyesházasság tabunak számított,
anyját ezért ki is közösítette a családja. Masato missziója, hogy legalább
utólag megbékítse a még élő nagymamáját, akivel természetesen az ételben és a
főzésben találják meg a közös nyelvet.
A Ramen shopnak egyetlen olyan epizódja sincs, amely ne lenne
kiszámítható, de a pornófilmes dramaturgiához hasonlóan itt sem a szöveges
részekből kerülnek ki a money shotok,
hanem az éttermi és családi konyhákban játszódó forró pillanatok adják el a
produkciót. A főzésjelenetek természetesen maximálisan hitelesek, az étel
előkészítését dokumentáló közelik a főzőshow-k esztétikáját idézik, a
bemutatott fogásokat az elhangzó instrukciók nyomán akár a néző is
elkészíthetné odahaza. Masato kulináris kalandjait közben rendre flashbackek
akasztják meg, amelyek érzelmesnek szánt zongora-aláfestéssel a szülők
megismerkedésének és házasságának történetét mesélik el. Korábbi filmjeivel
ellentétben Khoo ezúttal enged a szentimentalizmus csábításának – talán az
egzotikus gasztromozikra mindig nyitott nemzetközi nagyközönség igényeire való
tekintettel –, és ha émelyítőek is néhol a hatásvadász fogások, a gyomrot
összeségében nem üli meg a film.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|