|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziSzínpadon az életemVajda Judit
Marvin ou la belle
éducation – francia, 2017. Rendezte: Anna Fontaine. Írta: Pierre Trividic és
Anne Fontaine. Kép: Yves Angelo. Szereplők: Finnegan Oldfield (Marvin), Grégory
Gadebois (Dany), Vincent Macaigne (Abel), Catherine Salée (Odile). Gyártó: PAS
Productions. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos.
115 perc.
Jó volna azt hinni, de
nem minden meleg kamasz önfelfedezése olyan problémamentes, mint ahogy azt a Szólítsd a nevedenben láthattuk. Egy
ilyen problémás, sőt traumatikus eszmélést mutat be Anne Fontaine (Coco Chanel, Gemma Bovery) új filmje. A Színpadon
az életem többé-kevésbé szabályos felnőtté válási történetként kezdődik, ám
főhősének, a kulturálisan igen hátrányos (értsd: proli) közegben nevelkedett
érzékeny, meleg fiatalnak felnőttként újra fel kell nőnie – ezúttal időközben
megváltozott környezetéhez. Fontaine műve arról beszél igen szemléletesen,
milyen nehéz megtalálnia önmagát annak, aki gyerekként nem kapta meg azt a
stabil hátteret, amelyre alapozva felépítheti saját személyiségét, így
felnőttkorában kell pótolnia a lemaradást. Minderre nagyon szépen utal a film
háromféle címe: az eredeti, a Marvin ou
la belle éducation a jó nevelésre, pontosabban annak hiányára céloz, míg a
nemzetközi angol cím, a Reinventing
Marvin az identitás újbóli felfedezésére – a legtöbb országban viszont
egyszerűen Marvinként mutatták be az
alkotást, amely talán a legbeszédesebb cím mind közül.
Marvin (ahogy arra a
magyar cím is utal) színházterápiával, egy saját magáról szóló darab színre
vitelével próbálja meg felnőttként újra összerakni magát. Ez az összerakás
pedig a nézőre is vonatkozik, mivel a film is „darabokban van”, dekonstruált a
szerkezete, ide-oda ugrál az időben, így nekünk is úgy kell összeillesztenünk a
darabkáit. Anne Fontaine pályája során már sokféle alkotást készített, de
minden filmjében közös a szenvedély központi tematikája. A főhősnek ezúttal egy
olyan szenvedélyhez kell felnőnie, amelyet sokáig saját maga sem ért. És
ironikus módon – habár Fontaine-nek voltak már teátrális alkotásai – az erős
színházmotívum ellenére ez lett a rendező eddigi legkevésbé mesterkélt,
legtermészetesebb és legigazabb műve.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|