KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Derült égből család

Sárkány Anna

Momo – francia, 2017. Rendezte: Sébastien Thiery és Vincent Lobelle. Írta: Sébastien Thiery. Kép: Jaen-Paul Agostini. Zene: Maxime Desprez. Szereplők: Christian Clavier (Alain), Catherine Frot (Laurence), Sébastien Thiery (Patrick), Pascale Arbillot (Sarah). Gyártó: Curiosa Films. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 95 perc.

 

Christian Clavier az együgyű francia komédiák negyven éve koronázatlan királya (Marhakonzerv-akció, Zűrös páros, Derült égből család) ismét visszatér a mozikba. Ezúttal nem multikulti családtagokkal vagy betelepülő romákkal kell megbékélnie, mint a Bazi nagy francia lagzik vagy a Romazuri családfőjének, és nem is varázsitalt vedelő nemzeti képregényhőst kelt életre nagy átéléssel; hanem egy siket fiú potenciális apjaként ugrasztja össze a gyomrot. A történet főhősei, Madame és Monsieur Prioux éppen a szokásos bevásárlást végzik a szupermarketben, amikor egy zilált, beszédfogyatékos férfi lép a jólöltözött férjhez és beszédbe próbál elegyedni vele. A torzonborz fiatalember, Patrick este a házukban is feltűnik, és csak azért nem hívják a rendőrséget, mert azt állítja, hogy ő a fiuk. A házaspárnak nem született gyereke, ám míg Prioux úr mindent bevet, hogy bebizonyítsa, a fiúcsaló, a kapuzárási pánikban levő, magányos feleség barátkozni kezd az ötlettel.

A sötét egyszerűség, ami a Jöttünk, láttunk, visszamennénk-sorozat bűzösszájú szolgájában még szerethető volt, itt már egyszerűen ízléstelen. A játékidő 85 percének java részében egy hallássérült és beszédképességében korlátozott emberen kéne röhögnünk, valamint azon, hogyan próbálja meg különböző trükkökkel leleplezni a családfő. A humor két forrásra korlátozódik: a verbális félreértés-sorozatra és az öreg bohóc igyekezetére. A Patrickot alakító Sébastien Thiery egyébként a komédia írója, sőt társrendezője is, akinek eddigi legnagyobb szakmai teljesítménye minden bizonnyal az volt, amikor a 2015-ös Molières-díjak átadásán, a francia kulturális miniszter jelenlétében tartott, és az interneten is elhíresült beszédében a drámaírók hátrányos helyzetét ecsetelte – anyaszült meztelenül.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/04 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13646