|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziSzellemek házaBenke Attila
Winchester – amerikai, 2018.
Rendezte: Michael és Peter Spierig. Írta: Tom Vaughan. Kép: Ben Nott. Zene:
Peter Spierig. Szereplők: Helen Mirren (Sarah Winchester), Jason Clarke (Eric),
Sarah Snook (Marian), Angus Sampson (Hansen). Gyártó: Lionsgate / CBS Films.
Forgalmazó: Vertigo Média. Szinkronizált.
99 perc.
Az utóbbi években újra
népszerűek a kísértet- és démonhorrorok (Démonok
között-széria, Annabelle-filmek, Insidous-sorozat, Bíborhegy), melyek közül kevés (a Babadook, A boszorkány
vagy a Kokszongi sirató) képes az
olcsó ijesztgetésen túl valami pluszt nyújtani. Ez a törekvés az ausztrál
Michael és Peter Spierignek (A zombik
városa, Időhurok, Fűrész: Újra játékban) sem sikerül a Szellemek házában. A múlt századi
kísértethistóriára alapozó sztori egyik főszereplője Sarah Winchester, a híres
ismétlőpuska feltalálójának menye. A Winchesterekkel legyilkolt áldozatok
szellemeitől rettegő özvegy egy médium tanácsára elhagyta régi otthonát, és a
kaliforniai San José-ben építtetett hatalmas, ma turistalátványosságnak számító
rezidenciát, mely tele van titkos járatokkal és furcsa helyiségekkel. A Szellemek házában Sarah-n kívül rokonai,
Marion és megszállott kisfia, Henry élnek a birtokon. Ide érkezik Dr. Eric
Price, akinek szintén volt dolga a fegyverrel drogfüggő felesége tragédiája
miatt, és aki az özvegy épelméjűségét vizsgálva rádöbben, hogy a holt lelkek
valóban a Winchester-rezidencián kísértenek.
Az alkotók sajnos
félvállról vették a történet hátterében meghúzódó, az amerikai erőszak- és
fegyverkultúra érdekes és aktuális problémáját. Sarah rettegése lehetne akár az
őslakosok holttestein nagyra hízott Amerika elaltatott lelkiismeretének
ébredezése, azonban a Spierig-fivéreket érezhetően ez nem érdekelte, inkább
legyártottak egy kommersz horrort. Habár a Szellemek
háza szimpla horrorfilmként sem állja meg a helyét, mivel hemzseg a sután
megrendezett jelenetektől (lásd a nagy leszámolást) és az idős Sarah-n (Helen
Mirren) kívül érdektelen karakterekkel. Így aztán a Spierig-testvérek műve
helyett érdemesebb újra elővenni az 1964-es A
ház hideg szívét vagy Kubrick Ragyogását.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|