KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Hullagyáros

Benke Attila

Accident Man – angol, 2018. Rendezte: Jesse V. Johnson. Szereplők: Scott Adkins, Ashley Greene, Amy Johnston. Forgalmazó: Sony. 101 perc.

 

A méltatlan módon elfeledett Blast of Silence-től vagy Melville klasszikusától, A szamurájtól a Léon, a profin és a Kill Billeken át az Atomszőkéig és a Vörös verébig a profi gyilkosokat bemutató filmek hősei minduntalan szembesülnek a megbízás és érzelmeik konfliktusával. A brit akciósztár és harcművész Scott Adkins (Vitathatatlan-széria) legújabb filmjében, a Hullagyárosban is megolvad a forgatókönyvet jegyző Adkins által eljátszott profi jégszíve megbízóinak nem túl nagy örömére. Bár az amerikai Jesse V. Johnson (Ököljog, A csomag) rendezte akciófilm újdonságokat nem hoz a műfajba, de faék egyszerűségű sztorija vizuális megvalósítása miatt igen szórakoztató.

A Hullagyáros bérgyilkosfilm Pat Mills és Tony Skinner Accident Man című képregényklasszikusát dolgozza fel, melynek hőse, Mike Fallon specialitásai a balesetnek álcázott gyilkosságok. Mike a Big Ray nevű mestere által vezetett szervezet tagjaként sebészeti pontossággal kivitelezi busás pénzzel jutalmazott merényleteit, profizmusának titkát pedig már a nyitójelenetben is a néző szájába rágják: egyik áldozatát sem tekinti embernek, legfeljebb trófeáknak, szelfik látványos díszletének. Ezért Adkins figurája akár a Blast of Silence főszereplőjét idéző nihilista antihőssé is válhatna, azonban egy nap megölik a jó ideje már leszbikus kapcsolatban élő egykori kedvesét, aki a férfi gyermekét hordozta szíve alatt. Mike nem hiszi el, hogy a tettesek egyszerű huligánok voltak, összeesküvést sejt, ezért megszegi a bérgyilkosok fő szabályát, és érzelmi alapon bosszúhadjáratot indít. A szálak pedig olyan emberekhez vezetnek, akikkel még a hűvös profi sem szeretett volna soha konfrontálódni.

A Hullagyáros legnagyobb erényei értelemszerűen akciójelenetei. Jesse V. Johnson szerencsére hozzáértő módon használja a vágóollót, és teret enged a Scott Adkins által nagy szakértelemmel kivitelezett csonttörő ökölharcoknak, melyeket jó érzékkel szórtak szét a cselekményben, így az utolsó nagyjelenetig hatásosak maradnak. Adkins és a szintén harcművész Amy Johnston karaktereinek végső párbaja pedig egyenesen pazar, katartikus bosszújelenetről lévén szó a vérrel sem fukarkodtak az alkotók. Emellett a sablonos fordulatokkal teletűzdelt bosszútörténetet Mike narrációja és a Guy Ritchie-t idéző klipesztétika mellett az a flashback-jelenetsor is feldobja, melyben megismerjük a főhős múltját, ahogy zöldfülű tinédzserből Big Ray közreműködésével a balesetnek álcázott gyilkosságok mesterévé válik. Így a Hullagyáros nyugodt szívvel ajánlott azoknak, akik a John Wickeken vagy a kortárs brit akciófilmeken (Kereszttűz) jól szórakoztak, és egy nem annyira képregényes, mégis jó képregényadaptációt szeretnének látni.

Extrák: Werkfilm, audiokommentár Scott Adkinsszel és Stu Smallal.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/04 64-65. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13626