|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
DVDHullagyárosBenke Attila
Accident Man – angol,
2018. Rendezte: Jesse V. Johnson. Szereplők: Scott Adkins, Ashley Greene, Amy
Johnston. Forgalmazó: Sony. 101 perc.
A méltatlan módon
elfeledett Blast of Silence-től vagy
Melville klasszikusától, A szamurájtól
a Léon, a profin és a Kill Billeken át az Atomszőkéig és a Vörös verébig
a profi gyilkosokat bemutató filmek hősei minduntalan szembesülnek a megbízás
és érzelmeik konfliktusával. A brit akciósztár és harcművész Scott Adkins (Vitathatatlan-széria) legújabb
filmjében, a Hullagyárosban is
megolvad a forgatókönyvet jegyző Adkins által eljátszott profi jégszíve
megbízóinak nem túl nagy örömére. Bár az amerikai Jesse V. Johnson (Ököljog, A csomag) rendezte akciófilm újdonságokat nem hoz a műfajba, de
faék egyszerűségű sztorija vizuális megvalósítása miatt igen szórakoztató.
A Hullagyáros bérgyilkosfilm Pat Mills és Tony Skinner Accident Man című képregényklasszikusát
dolgozza fel, melynek hőse, Mike Fallon specialitásai a balesetnek álcázott
gyilkosságok. Mike a Big Ray nevű mestere által vezetett szervezet tagjaként
sebészeti pontossággal kivitelezi busás pénzzel jutalmazott merényleteit,
profizmusának titkát pedig már a nyitójelenetben is a néző szájába rágják:
egyik áldozatát sem tekinti embernek, legfeljebb trófeáknak, szelfik látványos
díszletének. Ezért Adkins figurája akár a Blast
of Silence főszereplőjét idéző nihilista antihőssé is válhatna, azonban egy
nap megölik a jó ideje már leszbikus kapcsolatban élő egykori kedvesét, aki a
férfi gyermekét hordozta szíve alatt. Mike nem hiszi el, hogy a tettesek
egyszerű huligánok voltak, összeesküvést sejt, ezért megszegi a bérgyilkosok fő
szabályát, és érzelmi alapon bosszúhadjáratot indít. A szálak pedig olyan
emberekhez vezetnek, akikkel még a hűvös profi sem szeretett volna soha
konfrontálódni.
A Hullagyáros legnagyobb erényei értelemszerűen akciójelenetei. Jesse
V. Johnson szerencsére hozzáértő módon használja a vágóollót, és teret enged a
Scott Adkins által nagy szakértelemmel kivitelezett csonttörő ökölharcoknak,
melyeket jó érzékkel szórtak szét a cselekményben, így az utolsó nagyjelenetig
hatásosak maradnak. Adkins és a szintén harcművész Amy Johnston karaktereinek
végső párbaja pedig egyenesen pazar, katartikus bosszújelenetről lévén szó a
vérrel sem fukarkodtak az alkotók. Emellett a sablonos fordulatokkal
teletűzdelt bosszútörténetet Mike narrációja és a Guy Ritchie-t idéző
klipesztétika mellett az a flashback-jelenetsor is feldobja, melyben
megismerjük a főhős múltját, ahogy zöldfülű tinédzserből Big Ray
közreműködésével a balesetnek álcázott gyilkosságok mesterévé válik. Így a Hullagyáros nyugodt szívvel ajánlott
azoknak, akik a John Wickeken vagy a
kortárs brit akciófilmeken (Kereszttűz)
jól szórakoztak, és egy nem annyira képregényes, mégis jó képregényadaptációt
szeretnének látni.
Extrák: Werkfilm,
audiokommentár Scott Adkinsszel és Stu Smallal.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|