|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
DVDKőkezűKovács Patrik
Hands of Stone –
panamai–amerikai, 2016. Rendezte: Jonathan Jakubowicz. Szereplők: Edgar Ramírez,
Ana de Armas, Robert DeNiro. Forgalmazó: ADS Service. 107 perc.
Hálátlan műfaj a
sportdráma műfaja; éves rendszerességgel bukkannak fel újabb és újabb bokszfilmek,
amelyek nem képesek, avagy a rendezői szándék deficites mivoltából adódóan nem
is óhajtják meghaladni a zsáner közhelytárát. Életrajzi darabok esetében még
tovább szűkül a dramaturgiai játéktér, hiszen a biográfiai tényeket legalább részben
tiszteletben kell tartania a forgatókönyvírónak, ha meg akarnak felelni az
évtizedes nézői elvárásoknak.
A Kőkezű a nagy panamai bunyós, Roberto Durán karrierjének
gyöngyvászonra adaptált emlékműve. Eseményekben bővelkedő, diadalmas pályafutás
az övé: 1972 és 2000 között négy különböző súlycsoportban szerzett világbajnoki
övet, a szakértők minden idők legjobb könnyűsúlyú ringharcosának tartják, hazájában
nemzeti hősként tekintenek rá, amerikai reputációját pedig jól példázza, hogy
Miles Davis dalt komponált a tiszteletére – tekintélyt parancsoló teljesítmény
ez egy írástudatlan panamai utcagyerektől, aki első címmeccséig még egy
tisztességes vacsorát sem engedhetett meg magának.
A venezuelai Jonathan
Jakubowicz ízig-vérig latin-amerikai történetet forgatott le, latin-amerikai
látásmóddal, s miután szerzői filmről beszélünk (a forgatókönyv és a rendezés
egyaránt az ő kezében volt), a hollywoodi finanszírozás mellett is gyakorolhatta
a kreatív kontrollt. Ennek eredményeképpen a forgatás Panamában zajlott, a
párbeszédek java spanyol nyelvű, a történelmi hűség igényét a markáns politikai
felhangok mellett a dél-amerikai származású színészek hosszú sora is
demonstrálja. A főszerepre érthetetlenül ritkán szerződtetett, ám mellékszereplőként
mindig emlékezetes Edgar Ramírez (Carlos)
izzó tekintetű, fizikailag is alaposan felkészített karaktere hitelesen mutatja
meg mindazon ellentmondásokat, amelyek meghatározták a híres bokszoló
személyiségét: feldolgozhatatlan frusztrációk és csillapíthatatlan ambíció, egy
született gentleman nagyvonalúsága és a kültelki suttyókölyök vad impulzivitása
alkot robbanásveszélyes lélektani elegyet. Ramírez karizmája uralja a mozit,
komolyabb játékteret csak a lehetetlenül bájos és szuperszexi Ana de Armas (Blade Runner 2049), illetve a veterán
Rubén Blades (A jogász) kap mellette.
Az amerikai színészek szekundánsok csupán, Robert DeNiro az idős mesteredző
szerepében hozza a színészlegendától várható szintet, ám vele szemben Usher
Raymond oly ragyogóan, oly életteli módon formálja meg Durán szorítóbeli nemezisét,
Sugar Ray Leonardot, hogy csupán miatta is megérné rászánni 110 percet Jakubowicz
első amerikai rendezésére. Amely mind szándékában, mind kivitelezésében több
mint tisztességes munka, magabiztos alkotói teljesítmény; képes kinőni a műfaji
keretek közül, és erényeinek köszönhetően kiemelkedik a didaktikus bokszfilmek hosszú
folyamából.
Extrák: Semmi.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|