|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziInsidious: Az utolsó kulcsVarró Attila
Insidious:
The Last Key – amerikai, 2018. Rendezte: Adam Robitel. Írta: Leigh Whannell.
Kép: Toby Oliver. Zene: Joseph Bishara. Szereplők: Lin Shaye (Elise Rainier),
Leigh Whannell (Specs), Caitlin Gerard (Imogen), Josh Stewart (Gerald). Gyártó:
Blumhouse Productions / Stage 6 Films. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 103 perc.
Habár
az idén negyedik fejezetéhez ért Insidious-széria
erényei részről részre csökkennek, a mostanra egyetlen túlélőnek mégis kijár az
elismerés, sőt az Az utolsó kulcs
szinte kivételes alkotás a műfajban: elvégre igen ritka az olyan franchise-darab, ahol egy idős hölgyet
nem a gyilkos szipirtyó, kortárs boszorkány vagy démoni nagyi szerepkörében
látunk, hanem pozitív főhősként, aki epizódszereplőből immár saját sötét
múltjának probléma-megoldójaként vezeti végig a nézőket az ezredik olcsó
kísértetház-mesén. Elise Rainier, veterán szellemirtónő ezúttal kamaszfejjel
elhagyott szülőházát próbálja megtisztítani Freddy Krueger portás-verziójától,
aki pengék helyett kulcsokat visel ujjai hegyén és alagsori kuckójában halottak
elveszett lelkeit őrzi kofferekben – ám a nehezen kivívott diadalhoz hősnőnk
kénytelen megszabadulni saját démonától, egy torzlelkű édesapa nyomasztó
emlékétől is.
A Taking of Deborah Logan satrafa-horrorjával
debütáló Adam Robitel és a franchise íróatyja,
Leigh Whannell közös művének legérdekesebb vonását a férfiközpontú szociohorror
és a női pszicho(rém)dráma sikertelen összeboronálása jelenti, ám a szadista
bábdiktátorok sztálini szimbolikája és a nőáldozatok szellemalakjaival
jelképezett terápiás üzenet nászéjszakájából csupán életképtelen hibrid
született, amely maga sem tudja pontosan, mit akar kihozni a sarkított
gender-felállásból. Így a kísértetek ezúttal is csak a „bármikor-bárhogyan-feltűnhet-minden-logika-nélkül”
kényelmes sokk-stratégiájára szolgálnak, az elcsépelt pincetúsz-tematikának
pedig pár gore-pillanaton túl annyi értelme sincs, mint egy marék lepkegyűjtőnek.
Marad a geronto-scream queen Lin
Shaye bölcs matróna-arca a groteszk zsánerkarikatúrák között és a hiú remény,
hogy a fináléban kerekre zárt tetralógia valóban utolsó kulcsát láttuk… még mielőtt hősnőnket elzavarnák Adolf
Hitler szelleme után egy argentin nyugdíjas-panzió náci szellemtanyájára.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|