|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziViszlát, Christopher Robin!Fekete Tamás
Goodbye
Christopher Robin – brit, 2017. Rendezte: Simon Curtis. Írta: Frank
Cottrell-Boyce és Simon Vaughan. Kép: Ben Smithard. Zene: Carter Burwell.
Szereplők: Domhnall Gleeson (Milne), Margot Robbie (Daphne), Kelly Macdonald
(Olive), Will Tilston (Christopher Robin). Gyártó: DJ Films / Gasworks Media.
Forgalmazó: ADS Service. Feliratos.
107 perc.
A híres írók életét és főművük megszületését elmesélő
filmek az utóbbi időben feltűnő gyakorisággal nyúltak a gyerekszobák
könyvespolcára inspirációért; a Viszlát,
Christopher Robin bő egy évtized alatt immár a negyedik hasonló témájú biopic, ráadásul az ifjúságnak szóló
alapanyag mellett még az is közös mindegyikükben, hogy a vizsgált irodalmi
alkotás a múlt század első évtizedeiben, Angliában született meg. Ám
a Pán Péter, Nyúl Péter és Mary Poppins alakjának – sokszor csupán másodlagos jelentőségűként
használt – megteremtését elmesélő filmekkel szemben a Viszlát, Christopher Robin jóval komlexebb módon mondja el az Opus
Magnum megszületését.
Simon Curtis filmje némileg előnyös helyzetből indul,
hiszen köztudott, hogy Róbert Gida alakját a Micimackó szerzőjének gyermeke ihlette. A rácsodálkozás gesztusa
helyett így elmerülhet a körülményekben, elsősorban az I. világháború és a
francia hadszíntér sokkját megtapasztalt és íróként is új utakat kereső Milne
alakjában, valamint apa és fia kapcsolatában. A Micimackó eszerint nem csupán a szeretetét és apai teendőit
helyenként kicsit sután ellátó férfi számára kínált kapcsolódási pontot a
fiához, de a fronton átélt traumák elfelejtésében is segített a közösen
megálmodott és benépesített Százholdas Pagony, ahol a lövészárkok állandó
rovarzümmögésének hangja már a méhek döngicséléseként hallható. Curtis azonban
legalább ennyire fontosnak tartja mindazt, ami a könyv megjelenése után
következett: azt az állandó reflektorfényt és népszerűséget – valamint a fiktív
szereppel való azonosítást –, amelytől már korábbi rendezése, az Egy hét Marilynnel Monroe főhőse is
igyekezett minden lehetséges módon megszabadulni. Így lesz a cím nem a
valóságos Robintól, hanem a regénybeli Róberttől való búcsú.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|