|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
Mozi68 lepedőSepsi László
68 Kill – amerikai, 2017.
Rendezte és írta: Trent Haaga. Kép: Needham B. Smith. Zene: James Griffiths és
Haim Frank Ilfman. Szereplők: Matthew Gray Gubler (Chip), AnnaLynne McCord
(Liza), Alisha Boe (Violet), Sam Eidson (Dwayne). Gyártó: Snowfort Pictures /
AMP. Forgalmazó: Cinenuovo. Feliratos.
93 perc.
Mint minden valamirevaló
exploitation, a Trománál edződött Trent Haaga filmje kaján érzéketlenséggel
tenyerel bele egy korának közéletét izgalomban tartó botránytémába. Miközben az
elmúlt évet a napvilágra került szexuális zaklatások híre és a Szolgálólány meséjének világsikere
utalta, a 68 lepedő vérbő fekete
komédiát kreál a filléres neo-noirok egyik kedvenc témájából, jelesül egy femme fatale biztatására végrehajtott,
majd természetesen félrement rablásból. Ez nem volna különösebben meglepő
húzás, ám a Bryan Smith azonos című kisregényét adaptáló forgatókönyvben minden
nőnemű lény femme fatale, és a nemek
közti viszony leginkább a hadiállapot fogalmával írható le, ahogy az alapvető
fegyvernemek a szex, a pénz és a machete.
A 68 lepedő tutyimutyi főhősének – aki afféle átmenet a klasszikus
noirok bűnbe csábult kisemberei és a kilencvenes évek slackerjei között –
legfőbb jellemhibája, hogy képtelen nemet mondani a nőknek. Ám mielőtt a
történet soviniszta tanmesévé silányulna a tökénél fogva rángott szegény fehér
férfiról, Haaga a klasszikus Troma-receptet követve annyi perverz véglénnyel
zsúfolja teli filmjét, hogy a kirajzolódó világban a manipulatív vérszomj a
nőalakok részéről nem valamiféle természetbeli adottságnak, hanem az egyetlen
lehetséges túlélési stratégiának tűnik. Mindezzel együtt a fókusz mindvégig a
huszonéves tökfilkón marad, akinek ki kell lépnie kényelmes passzivitásából, ha
túl akarja élni a címben jelzett 68 lepedőre fenekedő rosszarcúak ostromát:
jellemző a film punkos politikai inkorrektségére, hogy eszmélését az
érzékelteti, hogy elkezd női ruhát hordani. Miként a trash-szellemiségben
fogant műveknél lenni szokott, a 68
lepedőnek is gondjai akadnak azzal, hogyan töltse ki a két extravagáns
mészárlás közti játékidőt, de amikor újra megtalálja a ritmust és belelendül a
kaszabolásba, felelőtlenül szórakoztató néznivaló.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1 átlag: 8 |
|
|
|
|