|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziLuckyNevelős Zoltán
Lucky – amerikai, 2017.
John Carroll Lynch. Írta: Drago Sumonja és Logan Sparks. Kép: Tim Suhrstedt.
Zene: Elvis Kuehn. Szereplők: Harry Dean Stanton (Lucky), David Lynch
(Harvard), Ron Livingston (Bobby), Tom Skerritt (Fred). Gyártó: Superlative
Films. Forgalmazó: magyarhangya. Feliratos.
88 perc.
A Lucky Harry Dean Stanton filmje – hattyúdal, egyben tiszteletadás
az idén 91 éves korában elhunyt színész előtt, aki bő hat évtized alatt
jellemszínészi alakításai révén igazi kultuszfigurává vált. Eddig csak egyetlen
filmben játszott igazi főszerepet, Wim Wenders Párizs, Texasában, a Lucky
címszerepe viszont annyira abszolút főszerep, hogy a kamera szinte el sem
mozdul a nyomából, amint a vén cowboy reszketeg lábain napi köreit járja a
sivatagi porfészek utcáin, ahol lakik. A forgatókönyvírók Stanton életrajzából
vett elemekből építették fel Lucky világát: haditengerészeti múltjától, amelyet
egy egyenruhás fiatalkori fénykép visszatérően megjelenít, családtalan
életállapotán és notórius dohányzásán át énekesi tehetségéig – a film egyik
nagy pillanata, amikor egy születésnapi partin spanyolul dalra fakad.
Filmszínészi karrierjére emlékeztet az egyik fontos mellékszerepet alakító
David Lynch jelenléte (akivel Stanton több filmet is készített), illetve Tom
Skerritt feltűnése egy jelenet erejéig (színésztárs az Alien űrhajójáról). Mindez azonban csak az építőanyag, amelyből a
mű, az igazi tiszteletadás megszületik az eddig színészként ismert John Carroll
Lynch első rendezői munkájában, aki az élet legvégéről szóló tudósításhoz hívja
segítségül Stantont. 90 év felett Lucky, és vele együtt Stanton is, olyan
korban van, amelyet a legtöbbünk sosem ér meg (ahogy ez el is hangzik) –
szemszögükből az élet leghétköznapibb dolgai is különleges fénytörésbe
kerülnek.
Lucky arról beszél, hogy
nem hisz a lélekben. Az a megsemmisülés, amelyet a halál utánra jósol,
valójában már rég folyamatban van ebben a feladat nélküli, eseménytelen
életben, amelynek sivatagi metaforáira nagyban épít a film. Stanton bölcs
derűje, és ugyanúgy konok szemöldökráncolása is, a hitetlenségen át egy ritka mód komolyan vett, lelki útról tanúskodik.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1 átlag: 8 |
|
|
|
|