|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
DVDBatman Kétarc ellenKránicz Bence
Batman
vs. Two-Face – amerikai, 2017. Rendezte: Rick Morales.
Forgalmazó: Warner Home. 72 perc.
A
gothami főügyészből vérszomjas maffiózóvá lett Harvey Dent, azaz Kétarc
karaktere nem sokkal a sorozat indulása után mutatkozott be a
Batman-képregényekben. Harminc éven át mindazonáltal csak epizodistaként,
alkalmanként feltűnő, meglehetősen súlytalan figuraként kezelték az írók. Nem
csoda: a Dr. Jekyll által inspirált Dent aljas gazember és tragikus hős egy
személyben, a Batman-kánon egyik legárnyaltabb figurája nemigen illett az
ötvenes-hatvanas évek kisiskolásoknak szóló szuperhőskalandjaihoz. Éppen ezért
tűnik bizarr választásnak a főgonosz szerepére egy olyan rajzfilmben, amely a
parodisztikus Batman-tévésorozat újkeletű internetes népszerűségét aknázza ki (A köpenyes lovagok visszatérnek című
előzményről a Filmvilág 2017/01.
számába írtam).
A
vállaltan vígjátéki hangvétel miatt nem is Dent klasszikus eredettörténete
jelenik meg a filmben. Nincs szó bántalmazó családról, lelki betegségekről, a
bűnözőkkel vívott eredménytelen küzdelemről és a tárgyaláson arcba fröccsentett
kénsavról. Mindezek helyett a Joker bandájából kiszipkázott „gonoszság-esszencia”
a felelős Dent torzulásáért, az ostobácska felütés után pedig rögtön alább is
adunk az elvárásainkból. A Batman Kétarc
ellen legfeljebb annyira tud szórakoztató lenni, amennyire a főhős
atyáskodó kiszólásai, Robin szóviccei és a mókás mellékalakok azzá tudják
tenni. A Batman-rajongóknak bizsergető érzés viszontlátni az 1966-os
tévésorozatban debütált mesterbűnözőt, a bibliofil hajlamú Könyvmolyt, de ez is
sekélyes mulatság. A legnagyobb csalódást maga Kétarc okozza, akivel
kapcsolatban felmerül ugyan, hogy az őt ért baleset valójában csak
felszabadította a benne szunnyadó pszichopatát, az írók azonban valósággal
menekülnek attól, hogy akár csak ezt végiggondolják. Pedig értő kezekben Harvey
Dent Batman torz tükörképévé válik, aki a törvény megszállott védelmezőjeként
Bruce Wayne-nel szemben arra a belátásra jut, hogy szörnyetegek között csak egy
másik szörnyeteg tehet rendet. Tudatosan lép a bűn útjára, ám törékeny piszichéje
képtelen feldolgozni, amit ott talál. Pszichológiai érdeklődésű olvasók bízvást
fordulhatnak a legjobb Kétarc-képregényekhez, a friss rajzfilm viszont nem
nekik készült.
Extra:
A DC-animációk reklámja.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1 átlag: 8 |
|
|
|
|