|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziFűrész: Újra játékbanKovács Marcell
Jigsaw – amerikai, 2017. Rendezte: Michael és Peter Spierig. Írta: Pete Goldfinger és Josh Stolberg. Kép: Ben Nott. Zene: Charlie Clouser. Szereplők: Matt Passmore (Logan), Callum Keith Rennie (Halloran), Hannah Emily Anderson (Eleanor), Tobin Bell (Jigsaw). Gyártó: Serendipity Productions / Twisted Pictures. Forgalmazó: Freeman Film. Szinkronizált. 92 perc. A Fűrész-sorozat
az elmúlt évtized meghatározó horrorsikere volt, a 2004-ben bemutatott első
film meglepően jó fogadtatása hatására sűrű egymásutánban hat folytatás
készült. A legutóbbi Fűrész 3D után
joggal érezték úgy a gyártók, hogy a legvégső fájdalmas nyögést is kipréselték,
az utolsó vércseppet is kifacsarták a projektből, és lezárták a szériát.
Eltelt közben néhány év, a mai mozis
időszámításban szinte egy örökkévalóság, és láss csodát, itt az újabb Fűrész film, egy következő folytatás,
ami a hosszabb szünet miatt egy új kezdet is. A horror, sci-fi területén jártas
Spierig fivérek (Daybreakers – A vámpírok
kora, Időhurok) a rendezők, a
forgatókönyvért felelős Goldfinger és Stolberg is tapasztalt szakemberek,
munkájuk gyümölcse mégis fantáziátlan, unalmas és erőltetett. Nyolcadik
alkalommal azért csak szükség lett volna némi vérfrissítésre, de a recept a
szokásos. Most is szűkös helyiségben összezárt idegenek küzdenek az életükért
betegesen agyafúrt próbatételek során, miközben a másik történetszálon a
szintén levegőtlen kórbonctani laborban folyik a nyomozás a megcsonkított
áldozatok gyilkosa után. El se hinné az ember, a sorozat kulcsfigurája, a „Kirakós
gyilkos” már a harmadik rész óta halott, de ezúttal is felbukkan természetesen,
nélküle nincs Fűrész. Nem csak Tobin
Bell, de a többi kötelező hozzávaló is mind kipipálva: a szado-mazo
hajlamainkra és félelmeinkre építő kínzóeszközök, a klausztrofóbiánkat
kihasználó rendezői megoldások mind régről ismerősek, ráadásul ezúttal talán kevésbé
is megrázóak.
Minden filmes franchise dilemmája ez:
hogyan lehet az újdonság erejével hatni, ha közben az elvárásoknak is meg
akarunk felelni. Láttunk már rá példát, hogy ez sikerült. Most nem.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|