|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziA széfRoboz Gábor
The Vault – amerikai, 2017. Rendezte: Dan Bush. Írta: Dan Bush és Conal Byrne. Kép: Andrew Shulkind. Zene: Shaun Drew. Szereplők: Taryn Manning (Vee Dillon), Francesca Eastwood (Leah Dillon), Scott Haze (Michael Dillon), James Franco (Ed Maas). Gyártó: Redwire Pictures. Forgalmazó: ADS Service Kft. Szinkronizált. 91 perc. Elvben nagyon is eseményszámba megy, hogy
heist-horror kerül a magyar mozikba – egyúttal, furcsamód, rögtön az HBO-ra is
–, A széf azokat legalábbis könnyen
felcsigázhatja pofonegyszerű alapkoncepciójával, akiket egy éjféli
mozi-hangulatú vetítés ígérete alapvetően örömmel tölt el. A precízen másfél
órára kalibrált film nyitásában két elhidegült lánytestvér egy bűnözőcsapatot
irányítva betör egy bankba, hogy pénzt szerezzenek a szintén velük dolgozó,
bajba került öccsüknek. A mérsékelten profi bagázst a legnagyobb meglepetés
akkor éri, amikor szembesülnek vele, hogy az épület alagsora nem csak egy
széfet rejt: a sötétben ráérősen gyülekező, de annál agresszívebb rémségek is
vannak.
A lassan tizenöt éve
filmező Dan Bush (A jel) eddig is
leginkább kisköltségvetésű high-concept műfajfilmekkel próbált betörni a
köztudatba, de teljesen kizárt, hogy egy tehetségekre vadászó producer épp a
legfrissebb produkciója alapján látja meg benne a szűkös büdzsével is
leleményesen gazdálkodó rendezőt. Az idei film egyedüli bravúrja az, hogy hiába
játszódik végig egy zárt helyszínen, és hiába skiccel fel legalább féltucat
aktív szereplőt, egyetlen épkézláb karaktert vagy párbeszédet sem képes
felmutatni, és nehéz lenne a színészeket hibáztatni azért, hogy legfeljebb két
arckifejezés váltogatásával estek túl a forgatáson. Bush az in medias res
kezdéssel nagyon hamar kiöli a valódi feszültséget a heistból, a horrorhoz
pedig messze nem ért annyira, hogy élelmes filmnyelvi fogásokkal ellensúlyozza
a pénzhiányt, ahhoz viszont már nem elég amatőr, hogy A széf az elejétől a végéig kínosan szórakoztató legyen.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|