KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A széf

Roboz Gábor

The Vault – amerikai, 2017. Rendezte: Dan Bush. Írta: Dan Bush és Conal Byrne. Kép: Andrew Shulkind. Zene: Shaun Drew. Szereplők: Taryn Manning (Vee Dillon), Francesca Eastwood (Leah Dillon), Scott Haze (Michael Dillon), James Franco (Ed Maas). Gyártó: Redwire Pictures. Forgalmazó: ADS Service Kft. Szinkronizált. 91 perc.

Elvben nagyon is eseményszámba megy, hogy heist-horror kerül a magyar mozikba – egyúttal, furcsamód, rögtön az HBO-ra is –, A széf azokat legalábbis könnyen felcsigázhatja pofonegyszerű alapkoncepciójával, akiket egy éjféli mozi-hangulatú vetítés ígérete alapvetően örömmel tölt el. A precízen másfél órára kalibrált film nyitásában két elhidegült lánytestvér egy bűnözőcsapatot irányítva betör egy bankba, hogy pénzt szerezzenek a szintén velük dolgozó, bajba került öccsüknek. A mérsékelten profi bagázst a legnagyobb meglepetés akkor éri, amikor szembesülnek vele, hogy az épület alagsora nem csak egy széfet rejt: a sötétben ráérősen gyülekező, de annál agresszívebb rémségek is vannak.

A lassan tizenöt éve filmező Dan Bush (A jel) eddig is leginkább kisköltségvetésű high-concept műfajfilmekkel próbált betörni a köztudatba, de teljesen kizárt, hogy egy tehetségekre vadászó producer épp a legfrissebb produkciója alapján látja meg benne a szűkös büdzsével is leleményesen gazdálkodó rendezőt. Az idei film egyedüli bravúrja az, hogy hiába játszódik végig egy zárt helyszínen, és hiába skiccel fel legalább féltucat aktív szereplőt, egyetlen épkézláb karaktert vagy párbeszédet sem képes felmutatni, és nehéz lenne a színészeket hibáztatni azért, hogy legfeljebb két arckifejezés váltogatásával estek túl a forgatáson. Bush az in medias res kezdéssel nagyon hamar kiöli a valódi feszültséget a heistból, a horrorhoz pedig messze nem ért annyira, hogy élelmes filmnyelvi fogásokkal ellensúlyozza a pénzhiányt, ahhoz viszont már nem elég amatőr, hogy A széf az elejétől a végéig kínosan szórakoztató legyen.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/12 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13479