|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziAnyám mozijaKovács Gellért
Mia madre – olasz, 2015. Rendezte: Nanni Moretti. Írta: Valia Santella, Francesco Piccolo és Nanni Moretti. Kép: Arnaldo Catinari. Szereplők: Margherita Buy (Margherita), John Torturro (Barry), Giulia Lazzarini (Ada), Nanni Moretti (Giovanni). Gyártó: Sacher Film / Fandango / Le Pacte. Forgalmazó: Cinenuovo. Feliratos. 106 perc. Nem nehéz szeretni a mifelénk nem igazán
népszerű, de odahaza és a nagy fesztiválokon évtizedek óta elismert
színész-rendező, Nanni Moretti (A fiú
szobája, Van pápánk!) újabb alkotását, sőt ez azzal együtt is igaz, hogy
távolról sem az Anyám mozija a
leghatásosabb műve. Mint nála rendkívül sokszor, most is személyes a hangvétel,
hiszen alig leplezetten egyfajta terápiafilmről van szó: Moretti saját
édesanyja betegségét, elvesztését igyekezett feldolgozni a forgatókönyvben. Főhőse
egy rendező (Margherita Buy), aki új filmjén dolgozik, miközben a gyászra is
kénytelen rákészülni, mindez pedig olyan szomorú felismeréshez vezeti, amelynek
következtében magánéletének elhanyagoltságával és munkájának üres rutinjával is
szembesül.
Moretti inkább
eszköztelen, mégis igen intenzív, olaszosan tépelődős érzelgőssége elégségesen
magával ragadhatja a nézőt, ám sokat elárul a filmről, hogy épp a főszereplő
az, aki a legkevésbé érdekes benne. Margherita Buy tekintete mély titkok
helyett inkább csak felszínes mélabút hordoz – nála izgalmasabb a testvérét
játszó Moretti, aki egyetlen mondatával, sokat jelentő félmosolyával közelebb
hozza az egyébként igen hétköznapi történetet. Nem beszélve a kicsit link és hazudós,
ám épp ezért is bájos sztárszínészt alakító John Turturro-ról – még aligha
sejtették, hogy két év múlva milyen különösen szól majd például az a vicces
mondat, amely az ő szájából hangzik el, miután a repülőtérről a római belváros
felé az autóban elalszik, majd felriadva a következőt meséli Margheritának: „Ó,
Istenem, micsoda rémálom! Kevin Spacey megpróbált megölni!”
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|